Ezékiel próféta könyve 24

1Azután így szólt hozzám az ÚR szava a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján: 2Embernek fia! Írd föl magadnak e neves napot, éppen a mai napot. Babilón királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálem ellen. 3Mondj példabeszédet a pártütők házáról! Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: „Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts bele vizet! 4Tégy bele húsdarabokat, csupa jó darabot, combot és lapockát, válogatott csontokkal rakd tele! 5A nyáj színe-javából végy, és rakj hasábfát a csontoknak a fazék alá! Forrald erősen, mígnem a csontok is megfőnek benne. 6Mert így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem jön le róla! Darabonként szedd ki, ami benne van, válogatás nélkül! 7Mert ott van benne a vér, csupasz sziklára ontotta ki, nem a földre öntötte, hogy por fedje be. 8Ez vitt rá, hogy haragra induljak, és bosszút álljak: kiontom a vérét a csupasz sziklára, hogy ne lehessen betakarni. 9Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok! 10Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a lét, a csontok is főjenek szét! 11Állítsd üresen a parázsra, hogy fölhevüljön és áttüzesedjen a rézfazék, és megolvadjon benne tisztátalansága, leégjen a rozsdája. 12Kimerítette a fáradozás, de nem ment le róla a sok rozsda, tűzbe hát rozsdájával! 13Tisztátalanságod fajtalanság. Bár tisztogattalak, mégsem tisztultál meg, ezért nem is tisztulsz meg tisztátalanságodból, amíg le nem csillapodik ellened támadt haragom. 14Én, az ÚR szóltam. Eljön, és meg is cselekszem, nem engedek, nem szánakozom és nem könyörülök. Útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged – ezt mondja az én Uram, az ÚR. 15Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 16Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon! 17Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.” 18Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem. 19Ekkor a nép azt mondta nekem: Nem magyarázod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel? 20Azt válaszoltam nekik: Az ÚR beszéde így szólt hozzám: 21„Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, tisztátalanná teszem szent helyemet, a ti erősségetek büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyvertől hullnak el. 22Úgy cselekedtek, ahogyan én cselekedtem: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek az emberek kenyerét. 23Fejdíszetek a fejeteken, sarutok lábatokon lesz, nem gyászoltok és nem jajgattok, hanem elsorvadtok bűneitekben, és nyögve sóhajtotok egymáshoz. 24Ezékiel pedig jelül lesz számotokra: ahogyan ő cselekedett, ti is egészen úgy cselekedtek. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, ÚR vagyok. 25És te, embernek fia, bizony, azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, ékességük örömét, szemük gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat; 26azon a napon eljön hozzád egy menekült, hogy hírt mondjon neked. 27Azon a napon megnyílik a szád ott, a megmenekült előtt, szólsz, és többé nem maradsz néma. Jelül leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.”