Ezékiel próféta könyve 17

1Majd így szólt hozzám az ÚR szava: 2Embernek fia, adj elő egy találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának! 3Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Egy nagy szárnyú, hatalmas sas, melynek hosszú szárnytollai voltak, és amelyet tarka tollazat fedett teljesen, eljött a Libánonra, és letépte a cédrusfa tetejét. 4Gyönge ágainak hegyét letörte, kalmárok földjére vitte, és az árusok városában tette le. 5És vett annak az országnak a magvából, és elvetette egy termékeny mezőbe. Sok víz mellé vitte, és mint egy fűzfát, elültette. 6Ez kisarjadt, és elterülő, alacsony szőlőtőkévé lett. Ágait feléje fordította, gyökerei pedig őalatta voltak. Szőlőtőkévé lett, vesszőket sarjasztott, és indákat növesztett. 7De volt egy másik nagy szárnyú, soktollú, hatalmas sas is, és íme, az a szőlőtőke feléje terjesztette gyökereit, és feléje nyújtotta ágait, hogy az táplálja, és ne a talaj, amelybe ültették. 8Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették el, hogy vesszőket hajtson, és gyümölcsöt teremjen, hogy kitűnő szőlőtőke legyen. 9Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Vajon jó szerencsés lesz-e? Vajon nem szaggatja-e ki gyökereit, és nem szakítja-e le gyümölcsét úgy, hogy megszáradjon, és ágának minden hajtása elszáradjon? Nem kell hozzá erős kar és sok nép, hogy gyökerestül kitépjék. 10Íme, elültették; szerencsés lesz-e? Vagy ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen a talajban, amelybe ültették?” 11Majd így szólt hozzám az ÚR szava: 12Ezt mondd a pártütők házának: „Hát nem értitek, hogy mit jelent ez?” Ezt mondd: Íme, eljött a babilóni király Jeruzsálembe, fogta annak királyát és fejedelmeit, és magával vitte őket Babilónba. 13De vett a királyi sarjból, szövetséget kötött vele, és megeskette őt, az ország nagyjait pedig elvitte, 14hogy tartósan alacsonyrendű királyság legyen, s hogy föl ne emelkedjék, hanem megtartsa a szövetséget. 15De pártot ütött ellene, amikor követeket küldött Egyiptomba, hogy az lovakat és sok hadinépet adjon neki. Vajon szerencsés lesz-e? Vajon megmenekül-e, aki így cselekszik? Aki megszegte a szövetséget, megszabadul-e? 16Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy ott hal meg majd Babilónban, annak a királynak a lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküt tett, de megvetette azt, és akivel szövetséget kötött, de megszegte azt. 17Mert nem jön segítségére a fáraó nagy haddal és nagy sereggel, amikor töltést emelnek, és ostromművet építenek sok lélek kiirtására. 18De megvetette az esküt, megszegve a szövetséget, pedig íme, kezet adott rá, és mégis megcselekedte mindezeket: így hát nem fog megszabadulni! 19Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és szövetségemet, melyet megszegett, fejére olvasom. 20Kiterjesztem hálómat ellene, és megfogja csapdám. Elviszem őt Babilónba, és ott törvénykezem fölötte gonosz cselekedetei miatt, amelyeket elkövetett ellenem. 21Mindenki, aki megmenekült csapatából, fegyvertől hull el, akik pedig megmaradnak, szétszélednek mindenfelé. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR szóltam. 22Így szól az én Uram, az ÚR: Én is letörök egy hajtást a magas cédrus tetejéről, és elültetem. Leszakítok egy gyönge ágat felső ágaiból, és elültetem egy magas, kiemelkedő hegyen. 23Izráel magas hegyén ültetem el, hogy ágat növesszen, és gyümölcsöt teremjen. Hatalmas cédrussá növekszik, hogy madarak lakjanak rajta. Lombjai árnyékában sokféle szárnyas fog lakni. 24És megtudja a mező minden fája, hogy én, az ÚR teszem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát pedig magassá. Én szárítom ki a zöldellő fát, és teszem zöldellővé a száraz fát. Én, az ÚR szóltam, és meg is cselekedtem.