Ezékiel próféta könyve 14

1Majd férfiak jöttek hozzám Izráel vénei közül, és leültek előttem. 2Akkor így szólt hozzám az ÚR szava: 3Embernek fia! Ezek a férfiak szívükbe fogadták a bálványokat, és maguk elé állították azt, ami bűnös botlásukat okozta. Vajon engedjem-e, hogy megkérdezzenek engem? 4Ezért beszélj velük, és mondd meg nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Aki Izráel házából szívébe fogadja a bálványait, és bűne botlását maga elé állítja, és úgy megy a prófétához, annak én, az ÚR felelek meg, mivel sok bálványa van, 5hogy így megragadjam Izráel házának a szívét, akik mindnyájan elfordultak tőlem bálványaik miatt.” 6Ezért ezt mondd Izráel házának: „Azt mondja az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, és fordítsátok el arcotokat minden utálatosságotoktól! 7Mert ha valaki Izráel házából és a jövevények közül, akik Izráelben laknak, elhajlik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, és maga elé állítja azt, ami bűnös botlását okozza, majd a prófétához megy, hogy megkérdezzen engem – én, az ÚR felelek meg annak. 8Ellene fordulok az ilyen embernek, intő példává, szóbeszéd tárgyává teszem. Kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! 9Ha pedig a prófétát megtévesztik, és kijelentést ad, én, az ÚR tévesztem meg azt a prófétát. Kinyújtom ellene a kezemet, és elveszítem őt népem, Izráel közül. 10És viselni fogják büntetésüket: a kérdező bűne épp olyan, mint a próféta bűne 11azért, hogy többé ne tévelyedjen el tőlem Izráel háza, és többé ne tegyék tisztátalanná magukat vétkeikkel, hanem az én népem legyenek, és én Istenük legyek” – ezt mondja az én Uram, az ÚR. 12Akkor így szólt hozzám az ÚR szava: 13Embernek fia! Ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy elpártol tőlem, én pedig kinyújtom kezemet ellene, és eltöröm a kenyere botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot, 14és ha ez a három férfi volna is ott: Nóé, Dániel és Jób, ők is csak a maguk lelkét menthetnék meg igazságukkal, ezt mondja az én Uram, az ÚR. 15Ha vadállatokat bocsátanék az országra, hogy néptelenné tegyék azt, és pusztává lenne, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, 16és ott volna az a három férfi, élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak saját magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne. 17Vagy ha fegyvert hoznék arra az országra, és azt mondanám: „Fegyver, menj át ezen az országon!”, és kiirtanék belőle embert és állatot, 18és ha ott volna is az a három férfi, élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak saját magukat menthetnék meg. 19Vagy ha dögvészt bocsátanék arra az országra, és kiönteném rá véres haragomat, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 20és ha ott volna is Nóé, Dániel és Jób: élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiukat, sem leányukat nem menthetnék meg, csak a maguk lelkét menthetnék meg igazságukkal. 21Mert így szól az én Uram, az ÚR: Mennyivel inkább így lesz ez, ha rábocsátom Jeruzsálemre e négy súlyos ítéletemet: a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot! 22Íme, megmarad benne néhány menekült: fiak és leányok, akiket kivezetnek. Íme, ők kimennek hozzátok, hogy lássátok útjukat és cselekedeteiket, és megvigasztalódjatok a veszedelem miatt, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, amiket ráhoztam. 23És megvigasztalnak titeket, ha látjátok útjukat és cselekedeteiket. Akkor megtudjátok, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, amit cselekedtem vele – ezt mondja az én Uram, az ÚR.