Ezékiel próféta könyve 13

1Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 2Embernek fia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak, és mondd azoknak, akik saját maguktól prófétálnak: Halljátok meg az ÚR beszédét! 3Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik saját lelkük után mennek, mert semmit sem láttak! 4Olyanokká lettek prófétáid, ó, Izráel, mint rókák a romok között! 5Nem mentetek föl a résekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az ÚR napján. 6Hiábavalóságot láttak és hazug jövendölgetést, akik azt mondják: „Ezt mondja az ÚR!”, holott az ÚR nem küldte őket; és még várják, hogy beteljesedik a beszédük! 7Vajon nem hiábavaló látomást láttatok-e, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-e, amikor ezt mondtátok: „Ezt mondja az ÚR!”, holott én nem is szóltam? 8Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek, és hazugság a látomásotok, ezért íme, én ellenetek leszek – ezt mondja az én Uram, az ÚR. 9Kezem a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölgetnek. Nem maradnak népem gyülekezetében, nem írják be őket Izráel házának könyvébe, és nem mennek be Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, Isten vagyok az ÚR. 10Azért, mert áltatták népemet, amikor ezt mondták: „Békesség”, holott nincs békesség. És ha a nép falat épít, íme, ők bevakolják habarccsal. 11Mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy leomlik az. Mert majd ömlő záporeső lesz, ti pedig, jégesők, hulljatok, és törj ki, szélvihar! 12És íme, leomlik a fal. Vajon akkor majd nem azt kérdezik tőletek: Hol a habarcs, amellyel bevakoltátok? 13Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Izzó haragomban szélvihar tör ki, ömlő zápor lesz haragomban, és jégeső kövei hullanak izzó haragomban, hogy véget vessek annak. 14Ledöntöm a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, a földig rombolom, és föltárul az alapja, és leomlik. Ti pedig elpusztultok közötte, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 15Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal bevakolták, és azt mondom nektek: Nincs már meg a fal, és nincsenek, akik azt bevakolták! 16Tudniillik Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálnak, és látomásban békességet láttak neki, holott nincs békesség! – ezt mondja az én Uram, az ÚR. 17Te pedig, embernek fia, fordítsd arcodat néped leányai felé, akik saját szívük szerint prófétálnak, és prófétálj ellenük! 18Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: „Jaj azoknak, akik varázsszalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és kendőket készítenek minden ember fejére a méretük szerint, hogy lelkekre vadásszanak!” Lelkeket vadásztok népemből, hogy a magatok életét megtartsátok? 19Megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és néhány falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, akiknek nem kellene meghalniuk, és lelkeket tartsatok életben, akiknek nem kellene élniük, mert hazudtok népemnek, ők pedig hallgatnak a hazugságra. 20Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én ellene leszek varázsszalagjaitoknak, amelyekkel lelkeket vadásztok, mint madarakat. Leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, akikre vadásztok, mint a madarakra, szabadon bocsátom. 21Elszaggatom kendőiteket, és megszabadítom kezetekből népemet; nem lesz többé zsákmány a kezetekben, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 22Mivel hazugsággal szomorítjátok meg az igaznak szívét, holott én nem akarom őt bántani, a hitetlen kezeit viszont megerősítitek úgy, hogy nem tér meg gonosz útjáról, hogy életben maradjon, 23ezért nem látjátok többé a hiábavalóságokat, és nem jövendölgettek többé jövendőt. Mert megszabadítom kezetekből népemet, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.