Ezékiel próféta könyve 11

1Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az ÚR házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit. 2Az ÚR azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. 3Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk. 4Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia! 5Ekkor leszállt rám az ÚR lelke, és azt mondta nekem: Mondd, hogy így szól az ÚR: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben! 6Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel. 7Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle. 8Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok – ezt mondja az én Uram, az ÚR. – 9Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek. 10Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 11Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket. 12Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.” 13Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, URam, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának? 14Ekkor az ÚR így szólt hozzám: 15Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az ÚRtól, a mi birtokunk lett az ország!” 16Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.” 17Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét. 18És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot. 19Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek. 21De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! – ezt mondja a szívről az én Uram, az ÚR. 22Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük. 23Fölszállt az ÚR dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van. 24A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam. 25Akkor elmondtam a foglyoknak az ÚR minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.