Ezékiel próféta könyve 10

1Azután láttam, hogy a boltozaton, amely a kerúbok feje fölött volt, egy trón látványa tűnt föl, mint valami zafírkő. 2Ekkor az ÚR így szólt a gyolcsba öltözött férfinak: Menj be a kerekek közé, a kerúbok alá, és töltsd meg mindkét markodat égő parázzsal onnan a kerúbok közül, és szórd a városra! Be is ment a szemem láttára. 3A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és felhő töltötte be a belső udvart. 4Akkor fölszállt az ÚR dicsősége a kerúbról a templom küszöbénél, és a templom megtelt a felhővel, az udvar pedig betelt az ÚR dicsőségének fényességével. 5A kerúbok szárnyainak hangja elhallatszott a külső udvarig, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél. 6Amikor azt parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak: Végy tüzet a kerekek közül, a kerúbok közül – akkor az bement, és a kerék mellé állt. 7Az egyik kerúb kinyújtotta a kezét a tűz felé, mely a kerúbok között volt, vett belőle, és a gyolcsba öltözött férfi markába tette, aki elvette azt, és kiment. 8A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz formája látszott. 9Láttam, hogy íme, négy kerék volt a kerúbok mellett. Egyik kerék az egyik kerúb mellett, a másik kerék a másik kerúb mellett, és olyanok voltak a kerekek, mintha drágakőből lennének. 10Mind a négynek ugyanolyan formája volt, mintha az egyik kerék a másik kerék közepében volna. 11Jártukban mind a négy oldaluk felé tudtak menni, nem fordultak meg menet közben, hanem amerre az első fordult, arra mentek, nem fordultak meg menet közben. 12Egész testük és hátuk, kezeik és szárnyaik meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négy kerekükön. 13Hallottam, hogy a kerekeket forgó kerekeknek nevezték a fülem hallatára. 14Négy arca volt mindegyiknek. Az első kerúbarc, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc és a negyedik sasarc volt. 15És fölemelkedtek a kerúbok. Ez volt az az élőlény, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. 16Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték a szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordultak el, mellettük maradtak. 17Ha azok álltak, ezek is álltak, és ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük. 18Akkor elvonult az ÚR dicsősége a templom küszöbétől, és a kerúbok fölött állt meg. 19A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, a szemem láttára fölemelkedtek a földről, és kimentek, és a kerekek is mellettük voltak. Majd megálltak az ÚR háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük. 20Ez az az élőlény, amelyet Izráel Istene alatt láttam a Kebár-folyó mellett, és fölismertem, hogy ők kerúbok. 21Négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya volt mindegyiknek, és szárnyaik alatt emberi kézhez hasonló volt. 22Arcuk formája ugyanolyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. Alakjuk és ők maguk is ugyanolyanok voltak. Mindegyik az arca irányába haladt.