Ésaiás próféta könyve 8

1Ezt mondta nekem az ÚR: Végy magadnak egy nagy írótáblát, és írd föl rá közönséges írással: hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára! 2Hű tanúkul választom magamnak Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát. 3És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és fiút szült. Akkor azt mondta nekem az ÚR: Nevezd így: „Hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!” 4Mert mielőtt e gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és Samária prédáját elviszi Asszíria királya. 5Majd az ÚR ismét szólt hozzám, és azt mondta: 6Mivel megvetette e nép a Silóah lassan folyó vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örvendezik, 7ezért íme, rájuk hozza az Úr a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria királyát és annak minden hatalmát. Kilép mindenütt a medréből, és partjain túl árad. 8Betör Júdába, elárasztja, és átzúdul rajta, és nyakig ér, szétterjesztett szárnyai ellepik földed egész szélességét, ó, Immánuel! 9Háborogjatok csak, népek, rettenjetek meg, figyeljetek, akik messze földön laktok! Készüljetek és megrettentek majd, készüljetek és megrettentek majd! 10Tanácskozzatok csak, de hiábavaló lesz, beszéljétek csak meg, úgysem megy végbe, mert Isten velünk van! 11Mert így szólt hozzám az ÚR, amikor rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem, hogy ne járjak e nép útján: 12Ti ne mondjátok összeesküvésnek azt, amit e nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ti ne féljetek, és ne rettegjetek! 13A Seregek URát, őt tartsátok szentnek, őt féljétek és rettegjétek! 14És ő szent hellyé lesz nektek, de megütközés köve és botránkozás sziklája lesz Izráel két házának, Jeruzsálem lakosainak pedig csapda és háló. 15Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és az megfogja őket. 16Zárd le e bizonyságtételt, és pecsételd le e tanítást tanítványaimnak! 17Én pedig várom az URat, aki elrejtette arcát Jákób háza elől, és benne bízom. 18Íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, jelül és csodául vagyunk Izráelben. A Sion hegyén lakozó Seregek URától vagyunk mi! 19Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni? 20A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala. 21Az ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és Istenét: fölfelé néz, 22aztán a földre tekint, és íme, mindenütt nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz taszítva a sűrű sötétbe.