1 Ezt mondta nekem az ÚR: Végy magadnak egy nagy írótáblát, és írd föl rá közönséges írással: hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!

2 Hű tanúkul választom magamnak Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.

3 És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és fiút szült. Akkor azt mondta nekem az ÚR: Nevezd így: „Hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!”

4 Mert mielőtt e gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és Samária prédáját elviszi Asszíria királya.

5 Majd az ÚR ismét szólt hozzám, és azt mondta:

6 Mivel megvetette e nép a Silóah lassan folyó vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örvendezik,

7 ezért íme, rájuk hozza az Úr a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria királyát és annak minden hatalmát. Kilép mindenütt a medréből, és partjain túl árad.

8 Betör Júdába, elárasztja, és átzúdul rajta, és nyakig ér, szétterjesztett szárnyai ellepik földed egész szélességét, ó, Immánuel!

9 Háborogjatok csak, népek, rettenjetek meg, figyeljetek, akik messze földön laktok! Készüljetek és megrettentek majd, készüljetek és megrettentek majd!

10 Tanácskozzatok csak, de hiábavaló lesz, beszéljétek csak meg, úgysem megy végbe, mert Isten velünk van!

11 Mert így szólt hozzám az ÚR, amikor rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem, hogy ne járjak e nép útján:

12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek azt, amit e nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ti ne féljetek, és ne rettegjetek!

13 A Seregek URát, őt tartsátok szentnek, őt féljétek és rettegjétek!

14 És ő szent hellyé lesz nektek, de megütközés köve és botránkozás sziklája lesz Izráel két házának, Jeruzsálem lakosainak pedig csapda és háló.

15 Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és az megfogja őket.

16 Zárd le e bizonyságtételt, és pecsételd le e tanítást tanítványaimnak!

17 Én pedig várom az URat, aki elrejtette arcát Jákób háza elől, és benne bízom.

18 Íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, jelül és csodául vagyunk Izráelben. A Sion hegyén lakozó Seregek URától vagyunk mi!

19 Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni?

20 A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.

21 Az ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és Istenét: fölfelé néz,

22 aztán a földre tekint, és íme, mindenütt nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz taszítva a sűrű sötétbe.