Ésaiás próféta könyve 65

1Engedtem, hogy megkeressenek azok, akik nem is kérdeztek; hagytam, hogy megtaláljanak azok, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Íme, itt vagyok. Itt vagyok annak a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. 2Egész nap kitártam kezemet a pártütő nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai szerint. 3A nép felé, amely szemtől szembe szüntelen ingerel engem, kertekben áldozik, és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot. 4Sírok közt üldögél, és az éjszakát titkos helyeken tölti, disznóhúst eszik, és förtelmes leves van tálaiban. 5Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked! E nép olyan, mint a füst az orromban, mint a szüntelen égő tűz. 6Íme, föl van írva színem előtt: nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik. Mielőbb megfizetek nekik! 7Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt – így szól az ÚR –, akik a hegyeken tömjéneztek és a halmokon csúfoltak meg engem, visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését. 8Így szól az ÚR: Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között, azt mondják: „Ne veszítsd el, mert áldás van benne!”, ekként cselekszem szolgáimmal is: nem veszítem el mindnyájukat. 9Utódot sarjasztok Jákóbból és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz. Választottaim fogják birtokolni, és szolgáim laknak majd ott! 10A Sáron nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye pedig a jószág pihenőhelyévé népem számára, amely engem keres. 11Titeket pedig, akik az URat elhagytátok, akik elfeledkeztetek szent hegyemről, titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt, a sorsistennőnek töltötök italáldozatot, 12titeket kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok, hogy levágjanak benneteket. Mert hívtalak, de nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok meg. Gonoszt cselekedtetek szememben, és azt választottátok, amit nem szeretek. 13Azért így szól az ÚR Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok, íme, szolgáim örvendeznek, de ti megszégyenültök. 14Íme, szolgáim vigadoznak, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, megtört lélekkel fogtok jajgatni. 15Átok gyanánt használják majd választottaim hátrahagyott neveteket. Így öl meg titeket az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad. 16Hogy aki áldást mond e földön, az az igaz Isten által mondjon áldást, és aki esküszik e földön, az az igaz Istenre esküdjék, mert feledésbe merül a régi nyomorúság, és eltűnik szemem elől. 17Mert íme, új egeket és új földet teremtek, nem emlékeznek a régiekre, eszébe sem jut senkinek. 18Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké azoknak, amiket teremtek. Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem és népét örömre. 19Vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népemnek, és nem hallatszik ott többé siralom és kiáltás hangja! 20Nem lesz ott többé olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem vénember, aki napjait be nem töltötte volna, mert a legifjabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, az átkozottnak számít. 21Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből. 22Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim. 23Nem fáradnak hiába, nem szerencsétlenségre szülnek, mivel az ÚR áldottainak utódai ők, és ivadékaik megmaradnak. 24Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam. 25A farkas és a bárány együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen – így szól az ÚR.