Ésaiás próféta könyve 64

1Ó, bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál, hogy megrendüljenek előtted a hegyek! Ahogyan a tűz meggyújtja a rőzsét, és fölforralja a tűz a vizet, úgy jelentsd ki nevedet ellenségeidnek, hogy reszkessenek előtted a népek, 2mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél, amelyeket nem vártunk; leszálltál, és a hegyek megrendültek előtted. 3Kezdettől fogva soha senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott, sem szemével nem látott más Istent kívüled, aki így cselekszik azzal, aki őt várja. 4Elébe mész annak, aki örvendezik, és igazságosan cselekszik, és rád gondol útjaidon. Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk! 5Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket! 6Nincs, aki segítségül hívná nevedet, aki fölserkenne, és beléd kapaszkodna, mert elrejtetted előlünk arcodat, és álnokságaink miatt megolvasztottál minket. 7És most, URam, Atyánk vagy te, mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan. 8Ne haragudj túlságosan, URam, és ne emlékezz örökké álnokságainkra! Íme, tekints ránk, mindnyájan a te néped vagyunk. 9Szent városaid pusztává lettek: pusztasággá lett Sion, Jeruzsálem pedig kietlenné. 10Szentséges és ékes házadat, ahol atyáink dicsértek téged, tűz perzselte föl. Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk. 11Hát még ezután is visszafogod magadat, URam? 12(11) Hallgatsz, és így gyötörsz bennünket?