Ésaiás próféta könyve 63

1Ki az, aki Edómból jön, vörös ruhában, ékes öltözetben, ereje teljében közeleg Bocrából? Én, aki igazat szólok, hatalmam van a szabadításra. 2Miért vörös az öltözeted, és a ruhád, mint a borsajtóban taposóé? 3A borsajtót egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Megtiportam őket fölindulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fröccsent vérük ruhámra, és egész öltözetemet beszennyeztem. 4Mert bosszúállás napja volt a szívemben, és eljött megváltásom esztendeje. 5Körültekintettem, de nem volt segítő, álmélkodtam, de nem volt támaszom. Saját karom segített nekem, és haragom támogatott! 6Népeket tapostam meg fölindulásomban, megrészegítettem őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre! 7Az ÚR kegyelmes tetteiről emlékezem és az ÚR dicséretéről, mindarról, amit az ÚR cselekedett velünk. Izráel háza iránti nagy jóságáról, amelyet irgalmasan és nagy kegyelmében közölt velük. 8Azt mondta: Bizony, ők mégis az én népem, fiaim, akik nem csalnak meg. És így szabadítójuk lett nekik. 9Minden szenvedésüket ő is megszenvedte, és arcának angyala szabadította meg őket, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napján. 10Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké lett, és harcolt ellenük. 11De megemlékezett népe Mózes régi napjairól: hol van, aki a tengerből kihozta őket nyájának pásztorával? Hol van, aki beleárasztotta szent lelkét? 12Hol van, akinek dicsőséges karja Mózes jobbjával járt, aki kettéválasztotta előttük a vizet, hogy magának örök nevet szerezzen? 13Átvezette őket a mélységeken, mint lovat a pusztaságon, és nem botlottak meg. 14Mint a jószág, amely leereszkedik a völgybe, úgy vitte őket a nyugalomba az ÚR lelke. Így vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak! 15Tekints alá az égből, nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved dobogását és irgalmadat visszatartod tőlem? 16Hiszen te vagy a mi Atyánk! Ábrahám nem tud rólunk, Izráel nem ismer bennünket. URam, te vagy a mi Atyánk, megváltónk, öröktől fogva ez a neved. 17Miért engedsz eltévelyedni minket útjaidról, URam? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj szolgáid felé, örökséged nemzetségei felé! 18Szent néped csak kis ideig birtokolta földjét, ellenségeink letaposták szentélyedet. 19Olyanok lettünk, mint akiken sosem uralkodtál, mint akiket nem a te nevedről neveznek.