1 Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az ÚR dicsősége megjelent rajtad!

2 Mert íme, sötétség borítja a földet, és sűrű sötétség a népeket, de fölötted fölragyog az ÚR, és dicsősége látható lesz rajtad.

3 Népek jönnek világosságodhoz és királyok a rád ragyogó fényességhez.

4 Emeld föl szemedet, nézz körül: mindnyájan egybegyűltek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák el.

5 Amikor meglátod, ragyogsz majd az örömtől, beleremeg és kitárul a szíved. Hozzád tér a tenger kincsözöne, és feléd tart a népek gazdagsága.

6 Elborít a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi; mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicséretét hirdetik.

7 Kédár minden nyája hozzád gyűlik, Nebájót kosai neked szolgálnak. Oltáromra kerülnek nekem kedves áldozatul, így dicsőítem meg dicsőséges házamat.

8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg, és mint a galambok a dúcaikhoz?

9 Igen, engem várnak a szigetek. Elöl Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről ezüstjükkel és aranyukkal együtt a te URad és Istened nevének és Izráel Szentjének dicséretére, hogy fölékesítsen téged.

10 Idegenek építik kőfalaidat, és királyaik neked szolgálnak. Bár haragomban megvertelek, de kegyelmesen megkönyörülök rajtad.

11 Kapuid szüntelen nyitva lesznek, nem zárják be őket sem éjjel, sem nappal, hogy elhozhassák neked a népek gazdagságát, és királyaikkal az élen eléd hozzák.

12 Mert elvész az a nép és az az ország, amely nem akar neked szolgálni, azok a népek mindenestül elpusztulnak.

13 Hozzád tart a Libánon ékessége: a ciprus, kőris és sudárcédrus mind, hogy szentélyem fölékesítésére legyen, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.

14 A téged nyomorgatók fiai meghajolva járulnak eléd, és akik eddig megvetettek téged, mind lábad elé borulnak. Az ÚR városának neveznek majd, Izráel Szentje Sionjának.

15 Noha elhagyott és gyűlölt voltál, és nem járt feléd senki, örökké fenségessé teszlek és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.

16 Népek tejét szopod, királyi emlőket szopsz, és megtudod, hogy én, az ÚR vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene.

17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fák helyett rezet és kövek helyett vasat. Vezetőddé teszem a békességet és elöljáróddá az igazságot.

18 Nem hallasz hírt többé földeden erőszakról, határaidban pusztításról és romlásról; Isten szabadítását hívod kőfalaidnak és dicséretét kapuidnak.

19 Nem a nap lesz többé nappali világosságod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.

20 Nem megy le többé napod, és holdad sem fogy el, mert az ÚR lesz örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.

21 Egész néped igaz lesz, és mindörökké birtokolják a földet. Ültetvényem vesszőszálai ők, kezem műve az én dicsőségemre.

22 A legkisebb is ezerré nő és a legkevesebb is hatalmas néppé. Én, az ÚR a maga idejében megteszem ezt.