1 Íme, nem olyan rövid az ÚR keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem olyan süket a füle, hogy meg ne hallgathatna.

2 Hanem vétkeitek választottak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedték el előletek arcát, ezért nem hallgatott meg.

3 Hiszen kezetek vérrel van bemocskolva, ujjaitok pedig vétekkel, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek gonoszságot suttog.

4 Nincs, aki az igazság mellett szólna, és nincs, aki igazságosan ítélkezne. Haszontalan dologban bíznak, és hazugságot beszélnek, gonoszt fogannak, és vétket szülnek.

5 Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik, és ha az egyikre rátapos, vipera kel ki belőle.

6 Pókhálójukból nem lesz ruha, készítményük nem vehető föl. Cselekedeteik gonosz cselekedetek, és erőszakos tettek tapadnak kezükhöz.

7 Lábuk a gonosz után fut, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak. Gondolataik a hamisság gondolatai, pusztulás és romlás van útjaikon.

8 Nem ismerik a békesség útját, nincs törvényesség keréknyomukban. Ösvényeik görbék, aki azokon jár, nem ismeri a békességet.

9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem jut el hozzánk az igazság; világosságra várunk, de íme, sötétség van, fényességre, de íme, homályban járunk!

10 A falat tapogatjuk, mint a vakok, tapogatózunk, mint akiknek nincs szemük. Megbotlunk délben, mintha alkonyat volna, és olyanok vagyunk, mint halottak az egészségesek között.

11 Mindnyájan morgunk, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok, törvényességre várunk, de nem jön, és távol van tőlünk a szabadulás.

12 Bizony sok gonoszságunk van előtted, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Mert gonoszságaink velünk vannak, és ismerjük vétkeinket.

13 Elpártoltunk, és megtagadtuk az URat, és eltávoztunk Istenünktől. Elnyomásról és elszakadásról beszéltünk, szívünk hazug beszédeket gondolt és szólt.

14 Eltávozik a jogosság, és távol áll az igazság, elesik a hűség a tereken, és az egyenesség nem juthat be.

15 Hiányzik a hűség, és aki kerüli a gonoszt, prédává lesz. Látta ezt az ÚR, és nem tetszett szemének, hogy nincsen jogosság.

16 Amikor látta, hogy nincsen senki, álmélkodott, hogy nincs, aki közbenjáró lenne, és saját karja segített neki, és saját igazsága támogatta.

17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, és a szabadítás sisakja a fején van. A bosszúállás ruháit öltötte fel, mint egy köpenyt, és a harag indulatával vette körül magát, mint egy palásttal.

18 A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal fizet ellenségeinek, büntetéssel ellenfeleinek, és megfizet a szigeteknek.

19 Félik majd az ÚR nevét napnyugattól fogva, és dicsőségét napkelettől fogva, amikor eljön, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az ÚR szele hajt.

20 De eljön Sionhoz a Megváltó és Jákóbban mindazokhoz, akik megtérnek bűneikből – így szól az ÚR.

21 Ilyen szövetségem van velük – mondja az ÚR –, lelkem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, nem távoznak el szádból és utódaid szájából és utódaid utódainak szájából – így szól az ÚR – mostantól fogva mindörökké!