Ésaiás próféta könyve 58

1Kiálts teljes torokból, ne kíméld! Emeld föl hangodat, mint a kürt, és jelentsd ki népemnek bűneit és Jákób házának vétkeit! 2Ők mindennap keresnek engem, és szeretnék megismerni útjaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot cselekszik, és nem hagyja el Istene törvényét. Igaz ítéletet kérnek tőlem, és Isten közelségét kívánják. 3Miért böjtölünk, ha te nem nézed, miért gyötörjük lelkünket, ha te nem tudsz róla? Íme, böjtölésetek napján kedvteléseiteket űzitek és robotosaitokat hajszoljátok. 4Íme, pereskedve és versengve böjtöltök, és gonoszul, ököllel sújtotok le. Ne úgy böjtöljetek, ahogyan ma, ne úgy, hogy hallani lehessen hangotokat a magasságban! 5Hát ilyen az a böjt, amelyet én kedvelek, és ilyen az a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, és zsákot vesz föl, és hamut terít maga alá, azt nevezed te böjtnek és az ÚR kedves napjának? 6Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz? 7Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől. 8Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ. 9Ha kiáltasz, az ÚR meghallgat, ha jajgatsz, ő azt mondja: Íme, itt vagyok! Ha eltávolítod a magad köréből az igát, ha nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz hamisságot, 10ha megosztod falatodat az éhezővel, és megelégíted az elepedt lelkűt, akkor fölragyog a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. 11Az ÚR vezet szüntelen, nagy szárazságban is megelégíti lelkedet és megerősíti csontjaidat. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize. 12Fiaid fölépítik az ősi romokat, falat húzol a régiek által készített alapokra. A repedés javítójának neveznek majd, az utcák helyreállítójának, amiért újra lakhatóvá válnak. 13Ha megtartóztatod a lábadat szombaton, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent és dicsőséges napjának, és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat, nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz hamis beszédet, 14akkor gyönyörűséged lesz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain hordozlak, és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak. Az ÚR szája szólt!