1 Kiálts teljes torokból, ne kíméld! Emeld föl hangodat, mint a kürt, és jelentsd ki népemnek bűneit és Jákób házának vétkeit!

2 Ők mindennap keresnek engem, és szeretnék megismerni útjaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot cselekszik, és nem hagyja el Istene törvényét. Igaz ítéletet kérnek tőlem, és Isten közelségét kívánják.

3 Miért böjtölünk, ha te nem nézed, miért gyötörjük lelkünket, ha te nem tudsz róla? Íme, böjtölésetek napján kedvteléseiteket űzitek és robotosaitokat hajszoljátok.

4 Íme, pereskedve és versengve böjtöltök, és gonoszul, ököllel sújtotok le. Ne úgy böjtöljetek, ahogyan ma, ne úgy, hogy hallani lehessen hangotokat a magasságban!

5 Hát ilyen az a böjt, amelyet én kedvelek, és ilyen az a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, és zsákot vesz föl, és hamut terít maga alá, azt nevezed te böjtnek és az ÚR kedves napjának?

6 Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz?

7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől.

8 Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ.

9 Ha kiáltasz, az ÚR meghallgat, ha jajgatsz, ő azt mondja: Íme, itt vagyok! Ha eltávolítod a magad köréből az igát, ha nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz hamisságot,

10 ha megosztod falatodat az éhezővel, és megelégíted az elepedt lelkűt, akkor fölragyog a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11 Az ÚR vezet szüntelen, nagy szárazságban is megelégíti lelkedet és megerősíti csontjaidat. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize.

12 Fiaid fölépítik az ősi romokat, falat húzol a régiek által készített alapokra. A repedés javítójának neveznek majd, az utcák helyreállítójának, amiért újra lakhatóvá válnak.

13 Ha megtartóztatod a lábadat szombaton, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent és dicsőséges napjának, és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat, nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz hamis beszédet,

14 akkor gyönyörűséged lesz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain hordozlak, és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak. Az ÚR szája szólt!