Ésaiás próféta könyve 51

1Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket! 2Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült titeket! Egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. 3Mert megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja romjait egytől egyig, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, kietlen földjét pedig mint az ÚR kertje. Öröm és vigasság lesz benne, hálaadás és dicséret hangja! 4Figyelj rám, népem, és hallgass rám, nemzetem! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem. 5Közel van igazságom, eljön szabadításom, és karommal ítélem a népeket. Engem várnak a szigetek, és a karomba vetik reménységüket. 6Emeljétek szemeteket az égre, és nézzetek le a földre; mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld elmállik, mint a ruha, és lakosai hasonlóképpen vesznek el. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg. 7Hallgassatok rám ti, akik ismeritek az igazságot, te nép, amelynek szívében van a törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szidalmaik miatt ne essetek kétségbe! 8Mert moly rágja meg őket, mint a ruhát, és féreg eszi meg őket, mint a gyapjút, de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre! 9Kelj föl, kelj föl, öltözd fel erődet, ó, ÚRnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a hajdanvolt nemzedékek napjaiban! Hát nem te voltál, aki szétvágta Ráhábot, és átdöfte a sárkányt? 10Nem te voltál, aki kiszárította a tengert, a nagy mélység vizeit? Aki a tenger fenekén utat készítettél, hogy átmehessenek a megváltottak? 11Így térnek majd vissza az ÚR megváltottai, és ujjongás közepette jönnek Sionba. Öröm lesz fejükön örökké. Vigasságot és örömöt találnak, a fájdalom és sóhaj pedig eltűnik. 12Én, én vagyok a vigasztalótok! Ki vagy te, hogy a halandó embertől félsz, az ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű? 13Elfeledkeztél az ÚRról, Alkotódról, aki az eget kiterjesztette, és megalapozta a földet? Miért félsz szüntelen, mindennap nyomorgatód haragjától, aki igyekszik elveszíteni? De hol van a nyomorgató haragja? 14Csakhamar megszabadul a fogoly, nem hal meg, nem jut a sírba, és kenyere sem fogy el. 15Hiszen én vagyok az ÚR, a te Istened, aki megrendítettem a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Seregek URa a nevem! 16A szádba adtam beszédemet, és kezem árnyékával fedtelek be, hogy az egeket kifeszítsem, és megalapozzam a földet. És azt mondom Sionnak: Az én népem vagy. 17Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Jeruzsálem, kiittad az ÚR kezéből haragja poharát, kiittad, kiürítetted öblös kelyhét, amelytől tántorogsz! 18Fiai közül, akiket szült, nem volt senki, aki vezesse, nem fogta kézen senki a fiai közül, akiket fölnevelt. 19E kettő esett meg veled! Kicsoda szánt meg téged? Pusztulás és romlás, éhínség és fegyver: hogyan vigasztaljalak meg téged? 20Fiaid ájultan fekszenek minden utcasarkon, mint a hálóba esett zerge, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened feddése. 21Ezért halld meg ezt, te szenvedő, aki részeg vagy, de nem a bortól! 22Így szól Urad, az ÚR, Istened, aki népéért bosszút áll: Íme, kiveszem kezedből a poharat, amelytől tántorogsz, haragom öblös kelyhéből nem iszol többé! 23Nyomorgatóid kezébe adom azokat, akik azt mondták lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk rajtad! És te olyanná tetted a hátadat, mint a föld, mint amilyen az utca a járókelőknek!