Ésaiás próféta könyve 5

1Hadd énekeljek kedvesemről, egy dalt szerelmesem szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője volt dúsan termő hegyoldalon. 2Fölásta és megtisztította a kövektől, nemes vesszővel ültette be, közepére tornyot építtetett, és sajtót is vágatott bele. Várta, hogy majd jó szőlőt terem, de vadszőlőt termett! 3Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, ítéljetek köztem és szőlőm között! 4Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? 5Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel: Lerontom kerítését, hogy lelegeljék, elbontom kőfalát, hogy eltapossák. 6Parlagon hagyom: nem metszik és nem kapálják meg, tövis és gaz veri föl. A fellegeknek is parancsolok, hogy ne adjanak rá esőt. 7A Seregek URának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az ő gyönyörűséges ültetvénye. Jogőrzésre várt, de jogorzás lett; igazságra, de keserű kiáltás lett! 8Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé foglalnak, míg egy hely sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! 9Fülem hallatára mondta a Seregek URa, hogy a sok ház pusztává lesz, a nagyok és szépek lakatlanok lesznek. 10Mert tíz hold szőlő egy bát bort ereszt, és egy hómer mag egy vékát terem. 11Jaj azoknak, akik korán reggel részegítő ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor hevíti őket! 12Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az ÚR dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. 13Ezért fogságba megy népem, mivel értelem nélkül való. Éhen halnak főemberei, a nép pedig szomjúságtól eped el. 14Ezért szélesre tátja torkát a sír, végtelen szélesre nyitja a száját, és leszállnak belé a főemberek és a sokaság, a zajongók és az örvendezők. 15Porig kell hajolnia az embernek, megalázkodik a férfi, és lesütik a szemüket a büszkék. 16De magasztos lesz a Seregek URa, amikor ítél, és a szent Isten szentnek bizonyul igazságban. 17Bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, és a gazdagok romjain idegenek élnek! 18Jaj azoknak, akik a vétket a gonoszság köteleivel vonszolják, és a bűnt mint szekeret, köteleken, 19akik ezt mondják: Siessen, és tegye hamar a dolgát, hadd lássuk; közeledjen és jöjjön el Izráel Szentjének a terve, hadd ismerjük meg! 20Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig keserűvé teszik! 21Jaj azoknak, akik bölcseknek látszanak önmaguk előtt, és magukat eszesnek tartják! 22Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és híresek a részegítő ital keveréséről, 23akik vesztegetésért igaznak mondják a gonoszt, és az igazak igazságát elfordítják! 24Ezért amint a tarlót megemészti a tűz nyelve, és az égő széna összeomlik, úgy rothad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por. Mert megvetették a Seregek URának törvényét, és megutálták Izráel szentjének beszédét. 25Ezért gerjedt föl népe ellen az ÚR haragja, hogy fölemelte rá kezét és megverte. A hegyek megrendültek, és holttestük szemétként fekszik az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve. 26Jelt ad egy távoli népnek, és füttyszóval előhívja a föld határáról, és íme, az sietve, gyorsan eljön. 27Nem lesz köztük egyetlen elfáradt és botladozó sem. Nem szunnyad egy sem, és nem alszik, derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem. 28Nyilai élesek, és minden íja kifeszítve, lovainak patája olyan, mint a kovakő, és kocsikerekei, mint a forgószél. 29Ordítása, mint az oroszláné, úgy ordít, mint az oroszlánkölykök, morog, és prédát ragad, elviszi, és nincs, aki elvegye tőle. 30Rámordul azon a napon, mint a tenger morajlása. Ha pedig valaki az országra néz, íme, ott sűrű sötétség van, és a világosság elsötétedik a fellegektől!