1 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveznek, és akik Júda forrásából származtok, akik az ÚR nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán!

2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek URa a neve!

3 Előre megjelentettem azt, ami eddig történt, szám hirdette és tudatta azokat, gyorsan véghezvittem, bekövetkeztek.

4 Mert tudtam, hogy konok vagy, és nyakadon vasból vannak az inak, homlokod pedig érc.

5 Ezért előre megjelentettem neked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ne mondhasd azt: Faragott képem tette ezeket, bálványom és öntött képem parancsolta ezeket.

6 Hallottad már, és most lásd meg mindezt! Bizonyságot teszel-e hát róla? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, titkolt dolgokat, amelyekről nem tudtál.

7 Most teremtettem azokat, nem régen. Ezelőtt nem hallottál felőlük, így nem mondhatod azt: Íme, tudtam róla.

8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem volt nyitva régóta. Tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy, anyád méhétől fogva pártütőnek hívnak.

9 De nevemért késleltettem haragomat, és dicsőségemért fékeztem magamat veled szemben, hogy ki ne irtsalak.

10 Íme, megtisztítottalak, de nem úgy, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

11 Önmagamért, önmagamért cselekszem. Hogyan szentségteleníthetnétek meg? Dicsőségemet másnak nem adom!

12 Hallgass rám, Jákób és Izráel, én elhívottam! Én vagyok az első és az utolsó.

13 Hiszen kezem fektette le e föld alapját, és jobbom terjesztette ki az egeket, ha szólítom őket, mind előállnak.

14 Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok: ki jelentette meg közülük e dolgokat? Az, akit az ÚR szeret, elvégzi akaratát Bábelen, és karja a káldeusokon lesz.

15 Én, én szóltam, és el is hívtam őt, elhoztam őt, és szerencsés lesz az útja.

16 Közeledjetek hozzám, halljátok meg ezt! Kezdettől fogva nem titokban szóltam, amióta ez történik, itt vagyok! És most elküldött engem az én Uram, az ÚR, és lelkét adta.

17 Így szól az ÚR, a te Megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki hasznosra tanítalak, és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.

19 Annyi utódod lenne, mint a tenger homokja, és méhednek annyi gyümölcse lenne, mint a porszem. Neve nem veszne ki, és nem pusztulna el arcom elől.

20 Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából! Ujjongó hangon jelentsétek meg, tudassátok ezt, és terjesszétek a föld végső határáig! Mondjátok: Megváltotta az ÚR szolgáját, Jákóbot.

21 Nem szomjaznak, még ha pusztaságon vezeti is át őket. Vizet fakaszt nekik a kősziklából, meghasítja a sziklát, és víz ömlik belőle.

22 Nincs békesség – így szól az ÚR – az istenteleneknek!