Ésaiás próféta könyve 48

1Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveznek, és akik Júda forrásából származtok, akik az ÚR nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán! 2A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek URa a neve! 3Előre megjelentettem azt, ami eddig történt, szám hirdette és tudatta azokat, gyorsan véghezvittem, bekövetkeztek. 4Mert tudtam, hogy konok vagy, és nyakadon vasból vannak az inak, homlokod pedig érc. 5Ezért előre megjelentettem neked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ne mondhasd azt: Faragott képem tette ezeket, bálványom és öntött képem parancsolta ezeket. 6Hallottad már, és most lásd meg mindezt! Bizonyságot teszel-e hát róla? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, titkolt dolgokat, amelyekről nem tudtál. 7Most teremtettem azokat, nem régen. Ezelőtt nem hallottál felőlük, így nem mondhatod azt: Íme, tudtam róla. 8Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem volt nyitva régóta. Tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy, anyád méhétől fogva pártütőnek hívnak. 9De nevemért késleltettem haragomat, és dicsőségemért fékeztem magamat veled szemben, hogy ki ne irtsalak. 10Íme, megtisztítottalak, de nem úgy, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. 11Önmagamért, önmagamért cselekszem. Hogyan szentségteleníthetnétek meg? Dicsőségemet másnak nem adom! 12Hallgass rám, Jákób és Izráel, én elhívottam! Én vagyok az első és az utolsó. 13Hiszen kezem fektette le e föld alapját, és jobbom terjesztette ki az egeket, ha szólítom őket, mind előállnak. 14Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok: ki jelentette meg közülük e dolgokat? Az, akit az ÚR szeret, elvégzi akaratát Bábelen, és karja a káldeusokon lesz. 15Én, én szóltam, és el is hívtam őt, elhoztam őt, és szerencsés lesz az útja. 16Közeledjetek hozzám, halljátok meg ezt! Kezdettől fogva nem titokban szóltam, amióta ez történik, itt vagyok! És most elküldött engem az én Uram, az ÚR, és lelkét adta. 17Így szól az ÚR, a te Megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki hasznosra tanítalak, és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. 18Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai. 19Annyi utódod lenne, mint a tenger homokja, és méhednek annyi gyümölcse lenne, mint a porszem. Neve nem veszne ki, és nem pusztulna el arcom elől. 20Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából! Ujjongó hangon jelentsétek meg, tudassátok ezt, és terjesszétek a föld végső határáig! Mondjátok: Megváltotta az ÚR szolgáját, Jákóbot. 21Nem szomjaznak, még ha pusztaságon vezeti is át őket. Vizet fakaszt nekik a kősziklából, meghasítja a sziklát, és víz ömlik belőle. 22Nincs békesség – így szól az ÚR – az istenteleneknek!