1Ledől Bél, elesett Nebó, állatokra és barmokra kerülnek szobraik, és elviszik őket. Megterhelik vele a fáradt állatokat.
2Elesnek, összerogynak mind, nem menthetik meg a terhet, és ők maguk is fogságba mennek.
3Hallgass rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamhoz vettem anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta.
4Vénségetekig ugyanaz vagyok, megőszülésetekig én hordozlak titeket. Én alkottalak, én hordozlak, én visellek el és én szabadítalak meg.
5Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel tennétek egyenlővé? Kivel mérnétek össze, akihez hasonló lennék?
6Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt mérleggel, és ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen abból; és meghajolnak, leborulnak előtte.
7Vállukra veszik, úgy hordozzák, majd felállítják a helyére. Veszteg marad, helyéről nem mozdul el; ha kiáltanak is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.
8Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, véssétek eszetekbe, ti pártütők!
9Emlékezzetek meg a régebbi dolgokról, mert én vagyok az Isten, nincsen más; Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!
10Kezdettől fogva közöltem, hogy mi lesz a jövendő, és előre megmondtam azokat, amik még nem történtek meg, e szavakkal: Tanácsom megáll, és véghezviszem minden szándékomat.
11Én vagyok, aki elhívok napkeletről egy sasmadarat, messze földről egy férfit, tanácsom véghezvivőjét. Amint megmondtam, véghez is viszem, ahogy elterveztem, meg is cselekszem!
12Hallgassatok rám, ti keményszívűek, akik távol vagytok az igazságtól!
13Elhoztam igazságomat, nincs már messze, és szabadításom nem késik. Sionban lesz szabadításom ékességemnek, Izráelnek.