1 Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk.

2 Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm.

3 Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak.

4 Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz.

5 Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz.

6 Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más!

7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!

8 Egek, harmatozzatok onnan fentről, és hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás, és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt!

9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed?

10 Jaj annak, aki azt mondja az apának: Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz?

11 Így szól az ÚR, Izráel Szentje és formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját bízzátok csak rám!

12 Én alkottam a földet, én teremtettem rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az én parancsomra állt elő.

13 Én támasztottam fel őt igazságban, én egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat, de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa!

14 Így szól az ÚR: Egyiptom összegyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű szábaiak hozzád mennek, és tieid lesznek, téged követnek, béklyóban járnak, feléd fordulva leborulnak, és hozzád könyörögnek: Csak nálad van Isten, és nincs sehol máshol, nincs más Isten!

15 Bizony te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!

16 Szégyent vallanak, és gyalázatba esnek mind, egytől egyig gyalázatban járnak a bálványok faragói.

17 De Izráel megszabadul az ÚR által örök szabadulással, nem vallotok többé szégyent és gyalázatot, soha!

18 Mert így szól az ÚR, aki az egeket teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította; nem pusztaságnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta: Én vagyok az ÚR, és nincsen más!

19 Nem titkon szóltam, valahol a sötétség földjén, nem azt mondtam Jákób utódainak: A kietlenben keressetek engem! Én, az ÚR, igazságot szólok, és kijelentem, hogy mi az igaz.

20 Gyűljetek össze, jöjjetek elő, közeledjetek mind, akik megszabadultatok a népek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványukat hordják, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem képes megmenteni!

21 Mondjátok meg, adjátok elő, sőt tanácskozzátok meg: ki mondta meg ezt régtől fogva, és ki közölte előre? Vajon nem én, az ÚR? Nincs más Isten rajtam kívül; igaz Isten és szabadító nincs kívülem.

22 Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok! Mert én vagyok az Isten, és nincs más!

23 Magamra esküdtem, igazság jött ki számból, szavam nem vonom vissza. Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv!

24 Ezt mondják felőlem: csak az ÚRban van minden igazság és erő. Őhozzá mennek megszégyenülve mindazok, akik haragszanak rá.

25 Az ÚRban igazul meg és nyer dicsőséget Izráel minden utóda.