Ésaiás próféta könyve 45

1Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk. 2Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm. 3Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak. 4Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz. 5Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz. 6Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más! 7Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem! 8Egek, harmatozzatok onnan fentről, és hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás, és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt! 9Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed? 10Jaj annak, aki azt mondja az apának: Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz? 11Így szól az ÚR, Izráel Szentje és formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját bízzátok csak rám! 12Én alkottam a földet, én teremtettem rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az én parancsomra állt elő. 13Én támasztottam fel őt igazságban, én egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat, de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa! 14Így szól az ÚR: Egyiptom összegyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű szábaiak hozzád mennek, és tieid lesznek, téged követnek, béklyóban járnak, feléd fordulva leborulnak, és hozzád könyörögnek: Csak nálad van Isten, és nincs sehol máshol, nincs más Isten! 15Bizony te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! 16Szégyent vallanak, és gyalázatba esnek mind, egytől egyig gyalázatban járnak a bálványok faragói. 17De Izráel megszabadul az ÚR által örök szabadulással, nem vallotok többé szégyent és gyalázatot, soha! 18Mert így szól az ÚR, aki az egeket teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította; nem pusztaságnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta: Én vagyok az ÚR, és nincsen más! 19Nem titkon szóltam, valahol a sötétség földjén, nem azt mondtam Jákób utódainak: A kietlenben keressetek engem! Én, az ÚR, igazságot szólok, és kijelentem, hogy mi az igaz. 20Gyűljetek össze, jöjjetek elő, közeledjetek mind, akik megszabadultatok a népek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványukat hordják, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem képes megmenteni! 21Mondjátok meg, adjátok elő, sőt tanácskozzátok meg: ki mondta meg ezt régtől fogva, és ki közölte előre? Vajon nem én, az ÚR? Nincs más Isten rajtam kívül; igaz Isten és szabadító nincs kívülem. 22Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok! Mert én vagyok az Isten, és nincs más! 23Magamra esküdtem, igazság jött ki számból, szavam nem vonom vissza. Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv! 24Ezt mondják felőlem: csak az ÚRban van minden igazság és erő. Őhozzá mennek megszégyenülve mindazok, akik haragszanak rá. 25Az ÚRban igazul meg és nyer dicsőséget Izráel minden utóda.