1 De most így szól az ÚR, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

2 Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged.

3 Mert én vagyok az ÚR, a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód. Váltságul adom érted Egyiptomot, Kúst és Sebát adom helyetted.

4 Mivel drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek, azért embereket adok helyetted és népeket az életedért.

5 Ne félj, mert veled vagyok! Napkeletről visszahozom utódaidat, és napnyugatról összegyűjtelek.

6 Azt mondom északnak: „Add ide”, és délnek: „Ne tartsd vissza!” Hozd vissza fiaimat a messzeségből és leányaimat a föld végéről,

7 mindenkit, akit csak nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem!

8 Hozd ki a vak népet, amelynek van ugyan szeme, és amely süket, pedig van neki füle!

9 Gyűljön egybe minden nép, gyülekezzenek össze a nemzetek! Ki hirdethet közülük ilyet, ki tudathatja velünk a régi dolgokat? Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e, hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz!

10 Ti vagytok a tanúim, mondja az ÚR, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, és higgyetek nekem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem jött létre isten, és utánam sem lesz soha.

11 Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincsen szabadító!

12 Én megmondtam, és elhoztam a szabadulást; én hirdettem ki, nem valamely idegen isten köztetek, és ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, hogy én Isten vagyok.

13 Kezdettől fogva csak én vagyok, és nincs, aki kezemből kimentsen; ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt?

14 Így szól az ÚR, a megváltótok, Izráel Szentje: Tiértetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket a káldeusokkal együtt vidám hajóikba.

15 Én vagyok az ÚR, a ti Szentetek, Izráel teremtője, királyotok.

16 Így szól az ÚR, aki utat készít a tengeren és ösvényt a hatalmas vizeken,

17 aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ott, nem kelnek föl, kialudtak, elhamvadtak, mint a gyertyabél.

18 Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!

19 Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.

20 A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, folyóvizeket a kietlenben, hogy inni adjak választott népemnek.

21 A népnek, amelyet magamnak alkottam, hogy hirdesse dicséretemet.

22 És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób, hanem megfáradtál irányombam, Izráel!

23 Nem adtad nekem égőáldozatul bárányaidat, és véresáldozataiddal nem dicsőítettél engem. Nem nekem szolgáltál ételáldozattal, és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel.

24 Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat, és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével; csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem.

25 Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

26 Juttasd eszembe, vitassuk meg egymással, mondd el ügyedet, hogy igazold magad!

27 Már első atyád is vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem.

28 Ezért én is tisztátalanná tettem a szentély fejedelmeit, veszedelemre adtam Jákóbot és gyalázatra Izráelt.