Ésaiás próféta könyve 43

1De most így szól az ÚR, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged. 3Mert én vagyok az ÚR, a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód. Váltságul adom érted Egyiptomot, Kúst és Sebát adom helyetted. 4Mivel drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek, azért embereket adok helyetted és népeket az életedért. 5Ne félj, mert veled vagyok! Napkeletről visszahozom utódaidat, és napnyugatról összegyűjtelek. 6Azt mondom északnak: „Add ide”, és délnek: „Ne tartsd vissza!” Hozd vissza fiaimat a messzeségből és leányaimat a föld végéről, 7mindenkit, akit csak nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem! 8Hozd ki a vak népet, amelynek van ugyan szeme, és amely süket, pedig van neki füle! 9Gyűljön egybe minden nép, gyülekezzenek össze a nemzetek! Ki hirdethet közülük ilyet, ki tudathatja velünk a régi dolgokat? Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e, hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz! 10Ti vagytok a tanúim, mondja az ÚR, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, és higgyetek nekem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem jött létre isten, és utánam sem lesz soha. 11Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincsen szabadító! 12Én megmondtam, és elhoztam a szabadulást; én hirdettem ki, nem valamely idegen isten köztetek, és ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, hogy én Isten vagyok. 13Kezdettől fogva csak én vagyok, és nincs, aki kezemből kimentsen; ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt? 14Így szól az ÚR, a megváltótok, Izráel Szentje: Tiértetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket a káldeusokkal együtt vidám hajóikba. 15Én vagyok az ÚR, a ti Szentetek, Izráel teremtője, királyotok. 16Így szól az ÚR, aki utat készít a tengeren és ösvényt a hatalmas vizeken, 17aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ott, nem kelnek föl, kialudtak, elhamvadtak, mint a gyertyabél. 18Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról! 19Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben. 20A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, folyóvizeket a kietlenben, hogy inni adjak választott népemnek. 21A népnek, amelyet magamnak alkottam, hogy hirdesse dicséretemet. 22És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób, hanem megfáradtál irányombam, Izráel! 23Nem adtad nekem égőáldozatul bárányaidat, és véresáldozataiddal nem dicsőítettél engem. Nem nekem szolgáltál ételáldozattal, és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel. 24Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat, és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével; csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem. 25Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! 26Juttasd eszembe, vitassuk meg egymással, mondd el ügyedet, hogy igazold magad! 27Már első atyád is vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem. 28Ezért én is tisztátalanná tettem a szentély fejedelmeit, veszedelemre adtam Jákóbot és gyalázatra Izráelt.