Ésaiás próféta könyve 40

1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – így szól Istenetek. 2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az ÚR keze minden bűnéért. 3Egy hang kiált: A pusztában készítsétek az ÚR útját, utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek! 4Emelkedjék föl minden völgy, szálljon alá minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a bérc rónává. 5Akkor megjelenik az ÚR dicsősége, és minden test látni fogja. Az ÚR szája mondta ezt. 6Szózat szól: Kiálts! Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7Megszárad a fű, elhull a virág, ha az ÚR szele fuvall rá; bizony fű a nép. 8Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! 9Magas hegyre menj föl, örömhírmondó Sion! Emeld föl hangodat erősen, örömhírmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, itt van Istenetek! 10Íme, az én Istenem, az ÚR jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége. 11Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti. 12Ki mérte meg markával a vizet, és ki vett mértéket az egekről arasszal; ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket és mérlegserpenyőbe a halmokat? 13Ki irányította az ÚR lelkét, és ki oktatta őt mint tanácsosa? 14Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt, és ki tanította az igazság ösvényére, ki tanította ismeretre, és ki oktatta őt az értelem útjára? 15Íme, a népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben. Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli. 16Libánon nem elég a tűzre, vadja sem elég az áldozathoz. 17Semmiség előtte minden nép, üres csekélységnél is kevesebbnek tartja azokat. 18Kihez hasonlíthatnátok Istent, és milyen képmást készítenétek róla? 19A bálványt a mester önti, az ötvös pedig bearanyozza, és ezüstláncot forraszt rá. 20Aki szegény ilyen áldozathoz, az olyan fát választ, amely nem korhad el; okos mestert keres, hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog. 21Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem hirdették nektek eleitől fogva, és nem értették meg veletek, hogyan vettetett alap a földnek? 22Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák: ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt, kifeszíti, mint egy lakósátrat. 23Ő teszi semmivé a fejedelmeket, és pusztítja el a föld bíráit. 24Még alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és elragadja őket, mint forgószél a polyvát. 25Kihez hasonlíthatnátok hát engem, kihez volnék hasonló? – szól a Szent. 26Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat! Ő, aki előhozza seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat, nagy hatalma és ereje miatt egyetlen híjuk sincsen. 27Miért mondod ezt, Jákób, miért szólsz így, Izráel: „Rejtve van utam az ÚR előtt, és nem gondol ügyemmel az én Istenem”? 28Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! 29Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. 30Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. 31De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.