1 Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: „Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!”

2 Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az ÚRhoz.

3 Ezt mondta: Ó, URam, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás.

4 Ekkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz:

5 Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az ÚR, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet.

6 Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost!

7 Ez lesz a jel számodra az ÚRtól, hogy teljesíti az ÚR, amit mondott:

8 Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Aház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.” És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.

10 Azt gondoltam: Hát életem közepén kell alászállanom a Seol kapuihoz, megfosztva többi évemtől?

11 Azt gondoltam: nem látom már az URat, az URat az élők földjén, nem látok többé embert a világ lakói közül.

12 Porsátramat lebontják, és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát. Fölgöngyölöm életemet, mint a takács, hiszen levágott a fonalról engem. Reggeltől estig végzel velem!

13 Reggelig nyugton vártam, de úgy összetörte minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!

14 Csipogtam, mint a fecske meg a daru, nyögtem, mint a galamb, szemem a magasba meredt. URam, le vagyok sújtva, szabadíts meg!

15 Mit mondjak? Mert szólt hozzám, és meg is tette, amit mondott! Csendesen élem le éveimet lelkem keserűsége miatt!

16 Uram! Azáltal él minden, és csak abban van lelkem élete, hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!

17 Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és te szereteteddel kivontad lelkemet a pusztulás verméből, és hátad mögé vetetted minden bűnömet!

18 Mert nem a Seolban magasztalnak téged, és nem a halottak dicsőítenek, nem a sírverembe szállók reménykednek hűségedben!

19 Aki él, csak aki él, az dicsőít téged, mint ma én! Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.

20 Megszabadított engem az ÚR, ezért énekeljünk lantpengetéssel éltünk minden napján az ÚR házában!

21 Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.

22 Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az ÚR házába?