Ésaiás próféta könyve 37

1Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhába öltözött, és bement az ÚR házába. 2Majd elküldte Eljákimot, az udvarnagyot, Sebnát, a kancellárt és a papok zsákruhába öltözött véneit Ézsaiáshoz, Ámóc fiához, a prófétához. 3Azt mondták neki: Így szól Ezékiás: „Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek napja ez a nap, mert szülésig jutottak a fiak, de nincs erő a szüléshez! 4Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké beszédét, akit ide küldött ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és talán megtorolja azokat a beszédeket, amelyeket meghallott az ÚR, a te Istened. Te pedig imádkozz a maradékért, amely még megvan!” 5Így mentek el Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz. 6Ézsaiás ekkor azt mondta nekik: Így szóljatok uratoknak: „Ezt mondja az ÚR: Ne félj azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszíriai király szolgái szidalmaztak engem! 7Íme, én olyan lelket adok beléje, hogy hírt hallva, visszatérjen országába, és saját országában kard által ejtem el őt.” 8Rabsaké pedig visszatért, de az asszíriai királyt már Libna ellen harcolva találta, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból. 9Az ugyanis Tirháká, Kús királya felől azt a hírt hallotta: „Eljött, hogy harcoljon ellened.” Ezt hallva követeket küldött Ezékiáshoz, e szavakkal: 10Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: „Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, amikor ezt gondolod: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe! 11Hiszen hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országgal: eltörölték őket. Vajon te hogyan szabadulhatnál meg? 12Hát megszabadították-e isteneik azokat a népeket, amelyeket elődeim elpusztítottak? Gózánt, Háránt, Recefet és Telasszárban Eden fiait? 13Hol van Hamát királya és Arpád királya, Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivva?” 14Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, kiterítette Ezékiás az ÚR előtt, 15és így könyörgött Ezékiás az ÚRhoz: 16Seregek URa, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Te, csak te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet. 17Fordítsd hozzám füledet, URam, és hallgass meg, nyisd ki, URam, szemedet, és lásd! Halld meg Szanhérib minden beszédét, amelyeket az élő Isten káromlására üzent! 18Bizony, URam, Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket, 19és tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz alkotásai: fa és kő. Ezért pusztíthatták el azokat. 20Most azonban, URam, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy egyedül csak te vagy Isten, URam! 21Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Mivel könyörögtél hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt, 22ezt a beszédet mondja felőle az ÚR: Megvet téged, gúnyt űz belőled Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya. 23Kit káromoltál és szidalmaztál, ki ellen emeltél szót, kire tekintettél oly kevélyen? Izráel Szentjére! 24Szolgáid által káromoltad az URat, és ezt mondtad: Töméntelen harci szekeremmel fölmentem a hegyek magaslatára és a Libánon csúcsára, kivágtam magas cédrusait, válogatott ciprusait, és följutottam legmagasabb csúcsára és dús erdejébe! 25Kutat ástam, és vizet ittam, lábammal taposva kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden folyóvizét. 26Hát nem hallottad, hogy régtől fogva elhatároztam, kezdettől elterveztem ezt, most pedig véghezviszem, hogy puszta kőrakássá, rommá legyenek a megerősített városok? 27Lakóik ereje ellankadt, megrendültek, megszégyenültek, és olyanok lettek, mint a mezei növény és a gyönge fűszál, mint háztetőn a fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent volna! 28Tudok arról, ha ülsz, ha mész, ha jössz, és hogy miként lázongsz ellenem. 29Mivel lázongsz ellenem, és mert kevélységed fülembe jutott, horgot vetek orrodba és zablát a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél! 30Ez legyen a jel számodra: ebben az évben azt eszitek, ami magától terem, a második évben ami abból sarjad, de a harmadik évben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek, és ehetitek gyümölcsét! 31Júda házának maradéka pedig, amely megmenekül, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. 32Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és akik megmenekültek, a Sion hegyéről. A Seregek URának féltő szeretete viszi ezt véghez. 33Azért így szól az ÚR Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő ki rá, nem vonul ellene pajzzsal, és töltést sem emel ellene. 34Azon az úton tér vissza, amelyen idejött, a városba nem jön be, azt mondja az ÚR. 35Megoltalmazom ezt a várost és megszabadítom, önmagamért és szolgámért, Dávidért. 36Akkor eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel az emberek fölkeltek, íme, mindenfelé halottak voltak! 37Ekkor fölkerekedett Szanhérib, Asszíria királya, hazatért, és Ninivében maradt. 38Egyszer aztán, amikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer karddal levágták, majd Arárát földjére menekültek. Fia, Észarhaddón uralkodott utána.