Ésaiás próféta könyve 36

1Ezékiás király tizennegyedik esztendejében feljött Szanhérib asszír király Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. 2Azután Asszíria királya elküldte Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel. Az megállt a Felső-tó folyásánál, amely a Ruhamosók mezejének útjánál van. 3Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy, Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás. 4Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: „Így szól a nagy király, Asszíria királya: Milyen bizodalom az, amelyre támaszkodsz? 5Azt mondom, hogy csak üres beszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz. Hát kiben bízol, hogy ellenem támadtál? 6Íme, te Egyiptomban, e megtört nádszálban bízol, pedig aki rá támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik. 7Vagy azt mondod nekem: Az ÚRban, a mi Istenünkben bízunk?! Vajon nem ő az, akinek magaslatait és oltárait Ezékiás leromboltatta, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ez előtt az oltár előtt boruljatok le? 8Most azért fogadj hát az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovasokat ültetni rájuk. 9Hogyan állhatnál ellen egyetlen helytartónak is uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptomban bízol a harci szekerei és lovasai miatt? 10Most talán az ÚR tudta nélkül jöttem e föld ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR mondta nekem: Menj ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!” 11Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert megértjük azt. Ne szólj hozzánk júdai nyelven, a kőfalon levő hadi nép füle hallatára. 12De Rabsaké azt mondta: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a kőfalon ülnek, s akiknek majd veletek együtt kell saját ganéjukat enniük, és vizeletüket inniuk? 13Akkor odaállt Rabsaké, és hangosan így kiáltott júdai nyelven: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! 14Ezt mondja a király: Ne hagyjátok, hogy megcsaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket. 15És ne hagyjátok, hogy Ezékiás az ÚRral biztasson titeket, és ezt mondja: Biztos, hogy megszabadít bennünket az ÚR, nem kerül ez a város az asszíriai király kezébe! 16Ne hallgassatok Ezékiásra, mert azt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki ehet szőlőjéből és olajfájáról, és ihat kútjának vizéből, 17amíg el nem jövök, és olyan földre nem viszlek titeket, amilyen a ti földetek: gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre. 18Nehogy rászedjen titeket Ezékiás e szavakkal: Az ÚR megszabadít minket! Megszabadította-e bármelyik nép földjét a maga istene Asszíria királyának a kezéből? 19Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Talán bizony megmentették Samáriát a kezemből? 20Ezeknek az országoknak az összes istene közül kicsoda az, aki meg tudta szabadítani országát az én kezemből? Hát az ÚR megszabadíthatja-e kezemből Jeruzsálemet? 21Ők pedig hallgattak, és egy szót sem feleltek, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki! 22Akkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy és Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és hírül adták neki Rabsaké beszédét.