Ésaiás próféta könyve 33

1Jaj neked, pusztító, akit még nem pusztítottak el, te csalárd, akit még nem csaltak meg! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. 2URam, könyörülj rajtunk! Benned remélünk, légy erősségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás idején! 3Dörgő szózatodtól elfutnak a népek, ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek. 4Összegyűjtik zsákmányotokat, ahogy a sáska gyűjtöget, úgy ugranak rá, ahogyan a szöcske ugrik. 5Magasztos az ÚR, mert magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal. 6Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben, bölcsességben és tudományban, az ÚR félelme lesz a kincse. 7Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak, a béke követei keservesen sírnak. 8Puszták az országutak, az utakon már nem jár senki. Megszegte a szövetséget, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! 9Sír és elhervad a föld, megszégyenült, fonnyadozik a Libánon. Olyan lett Sárón, mint a puszta, lombja vesztett a Básán és a Karmel. 10Most fölkelek – így szól az ÚR –, most föltámadok, fölemelkedem! 11Szalmát fogantok, polyvát szültök, dühötök tűz, amely megemészt benneteket. 12A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké, amelyek tűzben hamvadnak el. 13Halljátok meg, ti távol lakók, mit cselekedtem, ismerjétek meg, ti közel valók, az én hatalmamat! 14Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el az istenteleneket: ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örökös hőséggel? 15Aki igazságban jár, és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezével elhárítja és nem fogadja el a megvesztegetést, aki bedugja a fülét, hogy ne halljon a vérontásról, és szemét befogja, hogy ne lásson gonoszságot: 16az ilyen magasságban lakik, kőszál a bástyája, kenyerét megkapja, és vize nem fogy el. 17A királyt ékességében látja a szemed, és látod a tágas országot. 18Szíved a rettentő múltra gondol: hol van az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója? 19Nem látod többé az arcátlan népet, a homályos, érthetetlen ajkú népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet megérteni. 20Lásd Siont, ünnepeink városát, szemed nézze Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, a sátrat, amelyet nem bontanak le, melynek cövekeit soha nem húzzák ki, s kötelei sosem szakadnak el. 21Mert dicsőséges lesz ott nekünk az ÚR, folyók és széles vizek helye lesz az, amelyeken nem jár evezős hajó, és nehéz gálya sem vonul át rajta. 22Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő ment meg bennünket! 23Meglazulnak köteleid, nem tartják erősen az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt szereznek. 24Nem mondja egy lakos sem: „Beteg vagyok”, a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.