1 Jaj neked, pusztító, akit még nem pusztítottak el, te csalárd, akit még nem csaltak meg! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

2 URam, könyörülj rajtunk! Benned remélünk, légy erősségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás idején!

3 Dörgő szózatodtól elfutnak a népek, ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.

4 Összegyűjtik zsákmányotokat, ahogy a sáska gyűjtöget, úgy ugranak rá, ahogyan a szöcske ugrik.

5 Magasztos az ÚR, mert magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

6 Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben, bölcsességben és tudományban, az ÚR félelme lesz a kincse.

7 Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak, a béke követei keservesen sírnak.

8 Puszták az országutak, az utakon már nem jár senki. Megszegte a szövetséget, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!

9 Sír és elhervad a föld, megszégyenült, fonnyadozik a Libánon. Olyan lett Sárón, mint a puszta, lombja vesztett a Básán és a Karmel.

10 Most fölkelek – így szól az ÚR –, most föltámadok, fölemelkedem!

11 Szalmát fogantok, polyvát szültök, dühötök tűz, amely megemészt benneteket.

12 A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké, amelyek tűzben hamvadnak el.

13 Halljátok meg, ti távol lakók, mit cselekedtem, ismerjétek meg, ti közel valók, az én hatalmamat!

14 Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el az istenteleneket: ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örökös hőséggel?

15 Aki igazságban jár, és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezével elhárítja és nem fogadja el a megvesztegetést, aki bedugja a fülét, hogy ne halljon a vérontásról, és szemét befogja, hogy ne lásson gonoszságot:

16 az ilyen magasságban lakik, kőszál a bástyája, kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.

17 A királyt ékességében látja a szemed, és látod a tágas országot.

18 Szíved a rettentő múltra gondol: hol van az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója?

19 Nem látod többé az arcátlan népet, a homályos, érthetetlen ajkú népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet megérteni.

20 Lásd Siont, ünnepeink városát, szemed nézze Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, a sátrat, amelyet nem bontanak le, melynek cövekeit soha nem húzzák ki, s kötelei sosem szakadnak el.

21 Mert dicsőséges lesz ott nekünk az ÚR, folyók és széles vizek helye lesz az, amelyeken nem jár evezős hajó, és nehéz gálya sem vonul át rajta.

22 Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő ment meg bennünket!

23 Meglazulnak köteleid, nem tartják erősen az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt szereznek.

24 Nem mondja egy lakos sem: „Beteg vagyok”, a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.