Ésaiás próféta könyve 29

1Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, peregjenek le egymás után az ünnepek, 2és megszorongatom Ariélt, jajgatás és siralom lesz a városban, és olyan lesz nekem, mint Ariél. 3Táborral zárlak körül, körbeveszlek tornyokkal, és ostromművet állítok ellened. 4Megaláztatva, a földből szólsz, és a porból szól a beszéded; hangod olyan lesz, mint kísértet a földből, a porból suttog szavad. 5Ellenségeid sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva, olyan lesz az erőszakosok sokasága. Hamar és hirtelen lesz az. 6Meglátogat a Seregek URa mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, viharos forgószéllel és emésztő tüzes lánggal. 7Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz a népek minden sokasága, akik hadakoztak Ariél ellen, akik harcoltak ellene és sziklavára ellen, és szorongatták őt. 8Úgy lesz, mint amikor azt álmodja az éhező, hogy eszik, de amikor fölserken, íme, üres a hasa; vagy mint amikor azt álmodja a szomjazó, hogy iszik, de amikor fölserken, íme, szomjas, és eleped a lelke: így lesz a népek minden sokaságával, akik hadakoztak Sion hegye ellen. 9Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat, és megvakultok! Részegek ők, de nem bortól, tántorognak, de nem a részegítő italtól. 10Mert kiöntötte rátok az ÚR a mély álom lelkét, és bezárta szemeiteket: a prófétákat, és befedte fejeiteket: a látnokokat. 11Olyan lesz nektek minden látomás, mint a lepecsételt írás szavai. Odaadják azt egy írástudónak, és ezt mondják neki: „Olvasd el, kérlek!”; de ő így szól: Nem tudom, mert le van pecsételve. 12Vagy ha a levelet olyannak adják, aki tanulatlan, e szavakkal: „Olvasd el, kérlek!”, ő pedig így szól: Nem ismerem a betűvetést. 13De így szól az Úr: Mivel e nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanult emberi parancsolat lett, 14ezért ismét ámulatba ejtem e népet: csodát csodára teszek, és elvész bölcseinek bölcsessége, és eltűnik az értelmesek értelme. 15Jaj azoknak, akik mélyen elrejtik tervüket az ÚR elől, és akik sötétben szoktak cselekedni, azt gondolván: Ugyan ki lát és ki ismer bennünket? 16Micsoda kifordított gondolkodás! Egyenlő lenne az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő készített engem; és az edény a formálójának: Ez nem ért hozzá? 17Egy kis idő múlva Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek látszik. 18Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, és a vakok szemei is látni fognak a homály és sötétség elmúltával. 19Az alázatosak egyre inkább örvendeznek az ÚRban, és a szegény emberek vigadnak Izráel Szentjében. 20Mert vége lesz a kegyetlennek, elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt, 21akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki megfeddi őket a kapuban, és csalárdul elferdítik az igazak jogát. 22Ezért így szól Jákób házáról az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad el többé az arca. 23Ha látni fogja gyermekeit, kezem munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. 24Mert a tévelygő lelkűek megismerik az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.