Ésaiás próféta könyve 25

1URam, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet, mert csodát cselekedtél, rég elgondolt tanácsod hűség és igazság. 2Mert kőrakássá tetted a várost, rommá a megerősített várost, az idegenek palotáját. Nem lesz többé város, soha nem épül föl. 3Ezért áldanak téged az erős népek, és félnek téged a könyörtelen népek városai. 4Mert erőssége vagy a gyöngének, erőssége szorongattatásában a szegénynek. Oltalom a szélvész ellen, árnyék a hőség ellen, mert az erőszakosok haragja olyan, mint a kőfalrontó szélvész, 5mint a hőség a száraz földön. Megalázod az idegenek háborgását, s mint a felleg árnyéka a hőséget, úgy elnémítod a szívtelenek énekét. 6A Seregek URa minden népnek lakomát szerez e hegyen kövér eledelekből, lakomát erős borból, velős, kövér ételekből, tiszta erős borból. 7E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított, a takarót, amely befödött minden nemzetet; 8elnyeli a halált örökre. Az ÚR, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az ÚR szólt. 9Így szólnak azon a napon: Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az ÚR, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának! 10Mert az ÚR keze nyugszik e hegyen, Móábot pedig eltapossák saját földjén, ahogyan a szalmát a trágyalébe tapossák. 11Széttárja ott a kezét, ahogy széttárja az úszó, hogy ússzék, de az ÚR megalázza kevélységét és keze csalárdságát. 12Magas falaid erősségét lerontja, a földre dönti, és porig alázza.