1 Jövendölés a tengeri pusztaság ellen. Mint a délen tomboló szélvész, úgy jön a pusztából, a rettenetes földről.

2 Egy borzalmas látomás jelent meg nekem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jöjj föl, Élám, szálld meg, Média! Minden fohászkodásnak véget vetek.

3 Ezért ágyékom telve van fájdalommal, és olyan kínok fogtak el, mint a szülő asszony kínja. Gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.

4 Reszket a szívem, félelem rettent, a számomra oly kedves alkonyat rettegéssé lett nekem.

5 Terítik az asztalt, terítik a szőnyeget, esznek és isznak. Föl, fejedelmek, kenjétek a pajzsot!

6 Mert így szólt hozzám az ÚR: Menj, és állíts őrállót, s amit lát, mondja el!

7 És látott lovas csapatot, lovasokat párban meg szamaras csapatot és tevéken nyargalókat, és nagy figyelemmel kémlelt.

8 Majd kiáltott, mint az oroszlán: Uram, egész nap az őrtoronyban állok szüntelen, őrhelyemen állok minden éjszaka.

9 Íme, lovas csapat jött, lovasok párosával! Majd így szólt: Elesett, elesett Babilón, és isteneinek minden faragott képe a földön fekszik összetörve.

10 Ó, kicsépelt és földre tiport népem! Amit a Seregek URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem meg nektek!

11 Jövendölés Dúmá ellen. Széírből így kiáltanak hozzám: Őrálló! Meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig még az éjjel?

12 Az őrálló így szólt: Eljön a reggel s az éjszaka is. Ha kérdezni akartok, kérdezzetek, gyertek, térjetek vissza.

13 Jövendölés Arábia ellen. Dedan karavánjai, akik Arábia erdeiben háltok,

14 hozzatok vizet a szomjazónak! Téma földjének lakói, kenyérrel jöjjetek a bujdosó elé!

15 Mert fegyver elől bujdosnak, kivont kard elől, megfeszített íjak elől és nehéz harc elől.

16 Mert így szólt hozzám az Úr: Még egy esztendő, amely olyan, mint a béres esztendeje, és elvész Kédár minden dicsősége.

17 Kevés marad meg a kédári vitézek íjaiból. Az ÚR, Izráel Istene szólt.