1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának a beszéde arról, amit Júda és Jeruzsálem felől látott.

2 Ez lesz az utolsó időkben: Erősen fog állni az ÚR házának hegye a hegyek fölött, magasabb lesz a halmoknál, és özönleni fog hozzá minden nemzet.

3 Eljön a sok nép, és azt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert Sionból jön a tanítás, és Jeruzsálemből az ÚR beszéde.

4 Ítéletet tart a nemzetek között, és sok nép fölött bíráskodik. Fegyvereikből kapákat csinálnak, dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.

5 Jákób háza! Jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!

6 Bizony elhagytad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázók, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget.

7 Tele van országuk ezüsttel és arannyal, és végtelen sok kincsük van. Tele van országuk lovakkal, és végtelen sok szekerük van.

8 Tele van országuk bálványokkal, és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak.

9 Ezért porba hajoltatják az embert, és megalázzák a férfit, ne bocsáss meg nekik.

10 Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől.

11 A kevély szemű embert megaláztatás éri, és a férfi nagyságát porba hajtja, egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.

12 Mert eljön a Seregek URának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket.

13 És Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasak és kiemelkedőek, és Básán minden tölgyfája ellen.

14 Minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen.

15 Minden magas torony ellen és minden erős kőfal ellen.

16 Minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörűséges gálya ellen.

17 Porba hajtják a kevély embert, és megaláztatás éri a főembereket, és egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.

18 És a bálványok mind semmivé lesznek.

19 Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.

20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy előttük meghajoljon,

21 és sziklák üregeibe és a szirtek hasadékaiba menekül az ÚR félelme elől és az ő fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.

22 (3,1) Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?