Ésaiás próféta könyve 2

1Ézsaiásnak, Ámóc fiának a beszéde arról, amit Júda és Jeruzsálem felől látott. 2Ez lesz az utolsó időkben: Erősen fog állni az ÚR házának hegye a hegyek fölött, magasabb lesz a halmoknál, és özönleni fog hozzá minden nemzet. 3Eljön a sok nép, és azt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert Sionból jön a tanítás, és Jeruzsálemből az ÚR beszéde. 4Ítéletet tart a nemzetek között, és sok nép fölött bíráskodik. Fegyvereikből kapákat csinálnak, dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. 5Jákób háza! Jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! 6Bizony elhagytad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázók, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget. 7Tele van országuk ezüsttel és arannyal, és végtelen sok kincsük van. Tele van országuk lovakkal, és végtelen sok szekerük van. 8Tele van országuk bálványokkal, és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak. 9Ezért porba hajoltatják az embert, és megalázzák a férfit, ne bocsáss meg nekik. 10Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől. 11A kevély szemű embert megaláztatás éri, és a férfi nagyságát porba hajtja, egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. 12Mert eljön a Seregek URának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket. 13És Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasak és kiemelkedőek, és Básán minden tölgyfája ellen. 14Minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen. 15Minden magas torony ellen és minden erős kőfal ellen. 16Minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörűséges gálya ellen. 17Porba hajtják a kevély embert, és megaláztatás éri a főembereket, és egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. 18És a bálványok mind semmivé lesznek. 19Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet. 20Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy előttük meghajoljon, 21és sziklák üregeibe és a szirtek hasadékaiba menekül az ÚR félelme elől és az ő fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet. 22(3,1) Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?