1 Azután megkönyörül az ÚR Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.

2 Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az ÚR földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon.

3 És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az ÚR fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,

4 e gúnydalt énekled Babilón királya fölött, és így szólsz: Vége lett a nyomorgatónak, vége lett az elnyomásnak!

5 Eltörte az ÚR a gonoszok pálcáját, az uralkodók vesszejét.

6 Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki haragjában nemzeteket igázott le, azt most föltartóztathatatlanul kergetik.

7 Megnyugodott, csöndes az egész föld, ujjongva énekelnek.

8 Még a ciprusok is örvendenek, a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.

9 Megrendül miattad ott lenn a Seol, látva, hogy közeledsz, fölriasztja miattad árnyait, a föld minden hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.

10 Mind megszólalnak, és ezt mondják neked: Erőtlenné lettél te is, miként mi, hozzánk hasonlóvá lettél!

11 A Seolba hanyatlott kevélységed és lantjaid zengése, férgek lettek fekvőhelyed, és pondrók a takaród!

12 Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál!

13 Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon.

14 A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

15 Pedig a Seolba szállsz alá, a sírgödör mélységébe!

16 Akik csak látnak, rád tekintenek, és elgondolkoznak: Ez lenne a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg?

17 Aki a földkerekséget pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta haza?

18 A népek minden királya dicsőségben nyugszik, mindegyik a maga sírjában,

19 de téged messzire dobnak a sírodból, mint valami hitvány gallyat. Befednek a meggyilkoltak, a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók, mint valami eltaposott holttestet.

20 Nem úgy lesz temetésed, mint nekik, mert elpusztítottad földedet, megölted népedet. Nem emlegetik soha többé a gonoszok ivadékát.

21 Készítsetek vágóhidat fiainak atyáik vétkéért, hogy föl ne keljenek, ne örököljék e földet, és ne töltsék be városokkal e föld színét!

22 Fölkelek ellenük, így szól a Seregek URa, és kivágom Babilón nevét és maradékát, ivadékait és utódait – ezt mondja az ÚR.

23 Sündisznók birtokává és állóvizek tócsájává teszem, és elsöpröm a pusztítás söprűjével – mondja a Seregek URa.

24 Megesküdött a Seregek URa, és azt mondta: Úgy lesz, ahogy elgondoltam, úgy megy végbe, ahogy elhatároztam:

25 összetöröm Asszíriát földemen, megtaposom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, terhe eltávozik vállukról.

26 Ez az elvégzett tanács az egész föld felől, és ez az a fölemelt kéz minden nép fölött.

27 Mert a Seregek URa határozott így, és ki gátolhatja meg? Keze föl van emelve, ki fordíthatja el?

28 Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés.

29 Ne örvendj oly nagyon, Filisztea, hogy eltört a téged verő vesszeje, mert a kígyó gyökeréből vipera támad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.

30 De a szegények elsőszülöttei legelésznek, és a szűkölködők biztonságban nyugszanak. Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki, és maradékodat megölöm.

31 Jajgass, kapu, kiálts, város! Rettegj, egész Filisztea, mert füst jön észak felől, és nem marad el seregeiből senki sem!

32 Mit kell majd felelni a nép követeinek? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, és ott találnak oltalmat népe szegényei.