Ésaiás próféta könyve 14

1Azután megkönyörül az ÚR Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az ÚR földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon. 3És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az ÚR fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett, 4e gúnydalt énekled Babilón királya fölött, és így szólsz: Vége lett a nyomorgatónak, vége lett az elnyomásnak! 5Eltörte az ÚR a gonoszok pálcáját, az uralkodók vesszejét. 6Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki haragjában nemzeteket igázott le, azt most föltartóztathatatlanul kergetik. 7Megnyugodott, csöndes az egész föld, ujjongva énekelnek. 8Még a ciprusok is örvendenek, a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk. 9Megrendül miattad ott lenn a Seol, látva, hogy közeledsz, fölriasztja miattad árnyait, a föld minden hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. 10Mind megszólalnak, és ezt mondják neked: Erőtlenné lettél te is, miként mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11A Seolba hanyatlott kevélységed és lantjaid zengése, férgek lettek fekvőhelyed, és pondrók a takaród! 12Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! 13Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon. 14A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz. 15Pedig a Seolba szállsz alá, a sírgödör mélységébe! 16Akik csak látnak, rád tekintenek, és elgondolkoznak: Ez lenne a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? 17Aki a földkerekséget pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta haza? 18A népek minden királya dicsőségben nyugszik, mindegyik a maga sírjában, 19de téged messzire dobnak a sírodból, mint valami hitvány gallyat. Befednek a meggyilkoltak, a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók, mint valami eltaposott holttestet. 20Nem úgy lesz temetésed, mint nekik, mert elpusztítottad földedet, megölted népedet. Nem emlegetik soha többé a gonoszok ivadékát. 21Készítsetek vágóhidat fiainak atyáik vétkéért, hogy föl ne keljenek, ne örököljék e földet, és ne töltsék be városokkal e föld színét! 22Fölkelek ellenük, így szól a Seregek URa, és kivágom Babilón nevét és maradékát, ivadékait és utódait – ezt mondja az ÚR. 23Sündisznók birtokává és állóvizek tócsájává teszem, és elsöpröm a pusztítás söprűjével – mondja a Seregek URa. 24Megesküdött a Seregek URa, és azt mondta: Úgy lesz, ahogy elgondoltam, úgy megy végbe, ahogy elhatároztam: 25összetöröm Asszíriát földemen, megtaposom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, terhe eltávozik vállukról. 26Ez az elvégzett tanács az egész föld felől, és ez az a fölemelt kéz minden nép fölött. 27Mert a Seregek URa határozott így, és ki gátolhatja meg? Keze föl van emelve, ki fordíthatja el? 28Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés. 29Ne örvendj oly nagyon, Filisztea, hogy eltört a téged verő vesszeje, mert a kígyó gyökeréből vipera támad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30De a szegények elsőszülöttei legelésznek, és a szűkölködők biztonságban nyugszanak. Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki, és maradékodat megölöm. 31Jajgass, kapu, kiálts, város! Rettegj, egész Filisztea, mert füst jön észak felől, és nem marad el seregeiből senki sem! 32Mit kell majd felelni a nép követeinek? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, és ott találnak oltalmat népe szegényei.