Énekek Éneke 7

1Ó, mily szépen lépdelsz saruidban, ó, fejedelmi leány! Csípőd hajlatai olyanok, mint az ékszerek, melyeket művészi kezek alkottak. 2Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányozhat a fűszeres bor. Hasad, mint a gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve. 3Két melled, mint két őzike, a gazella ikrei. 4Nyakad, mint az elefántcsonttorony. Szemeid, mint a hesbóni halastavak a batrabbími kapunál. Orrod hasonló a Libánon tornyához, mely Damaszkusz felé néz. 5Fejed hasonló a Karmelhez és hajfonatod a bíborhoz, a királyt is fogva tartják fürtjeid. 6Mily szép vagy, és milyen kedves, ó, szerelmem, a te gyönyörűségeddel! 7Termeted hasonló a pálmafához, és melleid olyanok, mint a szőlőfürtök. 8Azt mondtam: Fölmászom apálmafára, és megragadom az ágait. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, és leheleted illata, mint az almáé. 9Ínyed íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, és amely szóra nyitja az alvók ajkát. 10Szerelmesemé vagyok, és ő is engem kíván! 11Jer, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát a falvakban. 12Keljünk föl korán, menjünk a szőlőskertekbe, hogy lássuk, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, és virágoznak-e a gránátalmafák. Ott adom neked szerelmemet. 13A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok pompás gyümölcs, frisset és aszaltat is tettem félre neked, szerelmesem.