Énekek Éneke 5

1Bejöttem a kertembe, én húgom, jegyesem, szedem a mirhámat balzsamommal együtt, eszem a lépes mézemet színmézemmel együtt, iszom a boromat tejemmel együtt. Egyetek, igyatok, barátaim, és részegedjetek meg, szeretteim! 2Elaludtam, de ébren volt szívem, és íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett: Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, mert fejemre harmat szállt, hajamra éjszaka cseppjei hulltak. 3Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be? 4Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta. 5Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csöpögött, és ujjaimról mirha folyt a zár kilincsére. 6Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, kerestem őt, de nem találtam. Kiáltottam utána, de nem felelt. 7Rám találtak az őrök, akik a várost járják, megvertek, megsebesítettek, elvették kendőmet a kőfal őrei. 8Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok. 9Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, ó, asszonyok szépe? Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, hogy minket ily nagyon kérsz? 10Az én szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik. 11Feje, mint a színtiszta arany, hajfodra fekete, mint a hollóé. 12Szemei, mint galambok a vízfolyás mellett, melyek tejben fürödtek, szépen elhelyezve. 13Arca hasonlít a balzsamágyáshoz, amelyben illatos palánták nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csöpögő mirha folyik. 14Kezei aranyhengerek, topázba foglalva, teste faragott elefántcsont, zafírokkal rakva. 15Lábszárai márványoszlopok, aranytalpakra helyezve. Tekintete, mint a Libánon, tetszetős, mint a cédrusfa. 16Ínye édes, és ő maga is mindenestül kívánatos! Ő az én szerelmesem, és ő az én kedvesem, ó, Jeruzsálem leányai!