Énekek Éneke 1

1Énekek éneke, amely Salamoné. 2Csókoljon meg engem szája csókjaival! A te szerelmed jobb a bornál. 3Drága olajodnak jó az illata; neved, mint a kiöntött, drága olaj, ezért szeretnek téged a leányok. 4Vígy magaddal engem, hadd fussunk! Bevitt engem a király szobáiba. Örvendezzünk és vigadjunk benned, emlegetjük szerelmedet, mely jobb a bornál, méltán szeretnek téged. 5Jeruzsálem leányai! Fekete vagyok, de szép, mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. 6Ne nézzétek, hogy fekete vagyok, mert a nap sütött engem. Anyám fiai megharagudtak rám, a szőlők őrzőjévé tettek engem, nem a magam szőlőjét őriztem. 7Mondd meg nekem te, akit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Hogy ne kelljen elfátyoloznom magam társaid nyájainál. 8Ha nem tudod, ó, asszonyok legszebbike, eredj a nyáj nyomába, és őrizd kecskéidet a pásztorok sátrai körül! 9A fáraó szekereibe fogott paripákhoz hasonlítalak téged, mátkám. 10Szép az arcod a láncocskákkal a halántékodon, nyakad a gyöngysorokkal. 11Aranyláncokat készítünk neked ezüstgyöngyökkel. 12Mikor a király az asztalánál ül, jó nárdusillat árad rólam. 13Olyan nekem szerelmesem, mint egy köteg mirha, mely kebleim között nyugszik. 14Mint Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nekem a szerelmesem. 15Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy, szemeid olyanok, mint a galambok! 16Íme, te is szép vagy, szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi ágyunk zöldellő. 17Házunk gerendái cédrusfák, mennyezete pedig ciprusfából van.