Dániel próféta könyve 9

1A médek nemzetségéből származó Dáriusnak, Ahasvérus fiának első esztendejében, miután királlyá tették a káldeusok országán, 2uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a könyvekből azoknak az esztendőknek a számát, amelyről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelnie a rommá lett Jeruzsálem fölött. 3Arcomat az Úr Isten felé fordítottam, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. 4Imádkoztam az ÚRhoz, az én Istenemhez, és bűnvallást tettem e szavakkal: Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmat azok iránt, akik őt szeretik és teljesítik parancsolatait! 5Vétkeztünk, és hamisan cselekedtünk, gonoszságot műveltünk, és föllázadtunk ellened; eltértünk parancsaidtól és törvényeidtől. 6Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének. 7Tied, Uram, az igazság, mienk pedig arcunk pirulása: mienk és Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié és egész Izráelé, a közel és távol lévőké mindazokban az országokban, ahová kivetetted őket gonoszságuk miatt, amellyel vétkeztek ellened. 8Mienk, ó, URam, arcunk pirulása: királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk ellened. 9A mi Urunké, Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene. 10Nem hallgattunk az ÚRnak, a mi Istenünknek szavára, hogy törvényei szerint járjunk, amelyeket elénk adott szolgái, a próféták által. 11Az egész Izráel áthágta törvényedet, elhajoltak, és nem hallgattak szavadra. Azért szakadt ránk az átok és eskü, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának a törvényében, mert vétkeztünk ellene! 12Beteljesítette szavát, amelyet ellenünk és bíráink ellen szólt, akik fölöttünk bíráskodtak, hogy nagy veszedelmet hoz ránk. Mert nem történt olyan sehol az egész ég alatt, mint ami Jeruzsálemben történt. 13Ránk jött mindaz a veszedelem, amely meg van írva Mózes törvényében! Mégsem esedeztünk az ÚRnak, Istenünknek színe előtt, hogy megtértünk volna álnokságainkból, és ügyeltünk volna igazságodra. 14Ezért gondja volt az ÚRnak arra, hogy ránk hozza a veszedelmet. Mert igaz az ÚR, a mi Istenünk minden cselekedetében, amelyet cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára. 15Most azért, ó, mi Urunk, Istenünk, aki hatalmas kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak mindmáig: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk! 16Uram, igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől és szentséges hegyedtől! Mert a mi vétkeink és atyáink álnoksága miatt gyalázta Jeruzsálemet és a te népedet mindenki körülöttünk. 17És most hallgasd meg, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és önmagadért, Urunk, ragyogtasd arcodat a szent helyre, amely elpusztult! 18Én Istenem, fordítsd felénk füledet, és hallgass meg minket! Nyisd ki szemedet, és tekints pusztulásunkra és a városra, amely a te nevedet viseli! Mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd könyörgéseinket. 19Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj – önmagadért, én Istenem, mert a te nevedet viseli a te városod és a te néped! 20Még beszéltem, imádkoztam, és vallást tettem vétkemről, és népemnek, Izráelnek bűnéről, és Istenem szent hegyéért mondott könyörgésemet az ÚR, az én Istenem elé terjesztettem, 21még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit az előbb a látomásban láttam, sebesen hozzám repült, megérintett engem az esti áldozat idején. 22Ezt adta értésemre, és így szólt hozzám: Dániel, azért jöttem el, hogy a helyes megértésre tanítsalak. 23Amikor könyörögni kezdtél, egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy elmondjam azt neked, mert te kedves vagy Isten előtt. Gondold meg azért a szózatot, és értsd meg a látomást! 24Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra, hogy megszűnjön a törvényszegés, és véget érjen a bűn, eltöröltessék az álnokság, és eljöjjön az örökkévaló igazság, lepecsételjék a prófétálást és a látomást, és felkenjék a szentek szentjét. 25Tudd meg azért, és gondold meg: a Jeruzsálem újraépítése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van; újra megépítik az utcákat és a kerítéseket, mégpedig viszontagságos időkben. 26A hatvankét hét elmúltával pedig kiirtják a Messiást, és senkije sem lesz. A várost és a szent helyet pedig elpusztítja a következő fejedelem népe. Vége lesz mintegy vízözön által, és eldöntött tény, hogy pusztán áll a háború végéig. 27És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felénél véget vet a véresáldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán jön pusztítva, míg rá nem szakad a pusztítóra az elvégeztetett pusztulás.