Dániel próféta könyve 3

1Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas, hat könyök széles aranyszobrot, és fölállíttatta azt Dúrá mezején, Babilón tartományában. 2Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstartókat, a bírákat, a főembereket és a tartományok összes vezetőjét, hogy jöjjenek el a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott. 3Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstartók, a bírák, a főemberek és a tartományok összes vezetője a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott. Megálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadneccar állíttatott. 4A hírnök pedig hangosan kihirdette: Ezt parancsoljuk nektek, ó, népek, nemzetek és nyelvek! 5Mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott! 6Aki pedig nem borul le előtte, és nem imádja, bárki legyen is, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. 7Azért mihelyt meghallották a különböző népek a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak a különböző népek, nemzetek és nyelvek mind, és imádták az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott. 8Előállt azonban ekkor néhány káldeus férfi, és vádat emeltek a zsidók ellen. 9Így szóltak Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! 10Te, ó, király, parancsot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. 11Aki pedig nem borul le, és nem imádja azt, azt vessék be az égő, tüzes kemencébe. 12Vannak itt zsidó férfiak, akiket a babilóni tartomány gondviselésére rendeltél: Sadrak, Mésak és Abédnegó. Ezek a férfiak semmibe veszik a te parancsodat, ó, király, isteneidet nem tisztelik, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál. 13Ekkor Nebukadneccar nagy haragra gerjedve meghagyta, hogy hozzák eléje Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Erre a király elé hozták e férfiakat. 14Ezt mondta nekik Nebukadneccar: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy nem tisztelitek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet fölállíttattam? 15Készek vagytok-e most, mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, hogy leboruljatok, és imádjátok a szobrot, amelyet készítettem? Mert ha nem imádjátok, tüstént bevetnek benneteket az égő, tüzes kemencébe. És kicsoda az az Isten, aki ki tudna szabadítani titeket a kezemből? 16Sadrak, Mésak és Abédnegó erre így felelt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre feleljünk neked. 17Íme, a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezedből is, ó, király, ki tud szabadítani minket. 18De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál, nem imádjuk. 19Ekkor Nebukadneccar eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt. Elrendelte, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, amint azt szokták. 20Azután meghagyta serege legerősebb embereinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és vessék az égő, tüzes kemencébe. 21Erre meg is kötözték ezeket a férfiakat alsóruhástul, köntösöstül, süvegestül, teljes ruházatukban, és az égő, tüzes kemencébe vetették őket. 22Mivel azonban a király parancsa szigorú volt, és a kemence rendkívül izzott, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odavitték. 23Az a három férfi pedig, Sadrak, Mésak és Abédnegó, megkötözve az égő, tüzes kemencébe esett. 24Akkor Nebukadneccar király megijedt, sietve fölkelt, és azt kérdezte tanácsosaitól: Nem három férfit vetettünk a tűzbe megkötözve? Ők így feleltek a királynak: Valóban, ó, király! 25Ő pedig így szólt: Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé. 26Nebukadneccar ekkor az égő, tüzes kemence ajtajához ment, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, a felséges Isten szolgái! Gyertek ki, jöjjetek ide! Erre Sadrak, Mésak és Abédnegó azonnal kijött a tűzből. 27Odagyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók és a király tanácsosai, és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt e férfiak testén. Egy hajszáluk sem égett meg, ruháikat sem érte kár, és a tűz szaga sem járta át őket. 28Ekkor így szólt Nebukadneccar: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak! Még a király parancsát is megszegték, és veszedelemre adták testüket, mert nem tiszteltek és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül. 29Megparancsolom azért, hogy minden nép, nemzet és nyelv, amely káromlást mond Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene ellen, darabokra tépessék, és házát tegyék szemétdombbá. Mert nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani. 30Akkor a király nagy tisztességre emelte Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilón tartományában.