Bírák könyve 19

1Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben, jövevényként tartózkodott az Efraim hegyvidékének szélén egy lévita. Ez másodfeleséget vett magának a júdai Betlehemből. 2Másodfelesége azonban paráznaságot követett el nála, majd elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe, és ott maradt négy hónapig. 3Ekkor fölkelt a férje, utánament, hogy lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt apja házába. Mikor meglátta őt a leány apja, örvendve eléje ment. 4Mivel apósa, a leány apja tartóztatta, három napig nála maradt, és ettek, ittak, és ott is töltötték az éjszakát. 5Amikor a negyedik napon korán reggel fölkeltek, és fölkészült, hogy elmenjen, azt mondta a leány apja a vejének: Gyűjts erőt egy falat kenyérrel, azután menjetek el! 6Erre leültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Majd ezt mondta neki a leány apja: Gondold meg, aludj itt az éjjel, és légy vidám. 7Mikor pedig fölkelt a férfi, hogy elmenjen, addig marasztalta az apósa, hogy ott maradt megint éjszakára. 8Azután fölkelt az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, de azt mondta a leány apja: Gyűjts erőt, kérlek. És addig mulatoztak, amíg lehanyatlott a nap. Így ettek együtt mindketten. 9Ekkor fölkelt a férfi, és menni készült másodfeleségével és a szolgájával. De az apósa, a leány apja, így szólt hozzá: Íme, a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért aludjatok itt. Íme, nyugalomra hajlik a nap, aludj itt, és légy vidám. Holnap aztán készüljetek föl jókor reggel az utatokra, és menj el a sátradba. 10De a férfi nem akart ott aludni. Fölkelt és elment. Egészen Jebúszig, azaz Jeruzsálemig jutott. Egy pár megterhelt szamár és a másodfelesége volt vele. 11Mikor pedig Jebúsz mellett voltak, a nap már igen lehanyatlott, és azt mondta a szolga urának: Jöjj, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg ott. 12Ura azt felelte: Ne térjünk be idegenek városába, ahol senki sincs Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig. 13Majd ezt mondta a szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, s vagy Gibeában, vagy Rámában szálljunk meg. 14Továbbhaladtak tehát, és elmentek onnan. A nap a benjámini Gibea mellett ment le fölöttük. 15Akkor befordultak, hogy bemenjenek, és megszálljanak Gibeában. Amikor a lévita bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki éjszakára behívja őket a házába. 16És íme, egy öregember jött a munkából a mezőről késő este. Ez a férfi az Efraim hegyvidékéről való volt, csak jövevény volt Gibeában, míg a helység lakói benjáminiak voltak. 17Amikor fölemelte tekintetét, és meglátta az utast a város piacán, azt kérdezte tőle: Hová mész, és honnan jössz? 18Ő pedig így felelt: A júdai Betlehemből az Efraimhegyvidék széléig megyünk, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, és nincs senki, aki a házába fogadna. 19Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van magamnak, szolgálólányodnak és ennek az ifjúnak, aki szolgáddal van, úgyhogy semmiben sem szűkölködünk. 20Ekkor ezt mondta az öregember: Békesség neked! Mindarra, amiben csak szűkölködsz, nekem lesz gondom. Csak nem fogsz itt az utcán hálni?! 21És elvezette házához, és abrakot adott a szamarainak. Azután megmosták a lábukat, és ettek és ittak. 22Miközben ők benn jól érezték magukat, íme, a város férfiai, elvetemült emberek, a Beliál fiai körülvették a házat, és az ajtót döngetve azt mondták az öregembernek, a ház urának: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz jött, hadd ismerjük meg őt! 23Erre kiment hozzájuk az a férfi, a ház ura, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Mivel ez a férfi az én házamhoz jött, ne kövessetek el ilyen alávalóságot. 24Íme, itt van hajadon leányom és a férfi másodfelesége, kihozom őket nektek, őket nyomorgassátok, és tegyetek velük azt, amit csak akartok, csak e férfival ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot. 25A férfiak azonban nem is akartak hallgatni rá. Ekkor kézen fogta a másodfeleségét, és kivitte nekik az utcára. Ezek pedig megszeplősítették őt, és gonoszul éltek vele egész éjszaka reggelig, és csak amikor föltetszett a hajnal, akkor bocsátották el. 26Az asszony virradat előtt távozott, és reggel ott rogyott össze annak a férfinak a háza ajtajánál, amelyben az ura volt reggelig. 27Mikor pedig fölkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, íme, az asszony, a másodfelesége ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön. 28Ezt mondta neki: Kelj föl, és menjünk el! De az nem felelt neki. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és elment a hazájába. 29Amikor hazaért, kést vett elő, fogta másodfeleségét, és tagról tagra szétvagdalta őt tizenkét darabra, és szétküldte Izráel minden határába. 30Mindenki, aki ezt látta, azt mondta: Nem történt még ilyen, és nem látott senki ehhez hasonló dolgot, mióta csak feljöttek Izráel fiai Egyiptom földjéről, mind e mai napig! Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és beszéljétek meg.