Apostolok Cselekedetei 9

1Saul pedig – még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen – elment a főpaphoz, 2és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ezt az utat követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve Jeruzsálembe vihesse őket. 3Útközben azonban, ahogy Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen fény sugározta körül az égből, 4és földre esve egy hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 5Ő azt kérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6De kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned. 7A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mert hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak. 8Saul felkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott, azért kezénél fogva vezették be Damaszkuszba. 9És három napig nem látott, nem evett és nem is ivott. 10Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram! 11Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik, 12és látomásban azt látta, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és kezét ráteszi, hogy lásson. 13Anániás pedig így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14és itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják. 15De az Úr azt mondta neki: Menj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt. 16Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie. 17Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel. 18És azonnal mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, mindjárt visszanyerte látását, felkelt és megkeresztelkedett, 19majd miután evett, megerősödött. Saul néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal volt, 20és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. 21Akik hallották, mindnyájan álmélkodtak, és azt mondták: Nemde ő pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy megkötözve a főpaphoz vigye őket? 22Saul pedig egyre határozottabban lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bizonyítva, hogy Jézus a Krisztus. 23Jó néhány nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék, 24de Saulnak tudomására jutott a szándékuk. A kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy őt megöljék, 25de a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették. 26Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, megpróbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő is tanítvány. 27Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és milyen bátran tanított Damaszkuszban, Jézus nevében. 28Ezután otthonosan mozgott közöttük Jeruzsálemben, 29nagy bátorsággal tanított az Úr nevében, beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal, azok pedig igyekeztek őt megölni. 30Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Cézáreába, és elküldték Tarzuszba. 31Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt; az Úr félelmében épültek és jártak, és a Szentlélek vigasztalása által számban gyarapodtak. 32Péter pedig, amikor mindnyájukat körbelátogatta, a Liddában lakó szentekhez is eljutott. 33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyhoz kötött béna volt. 34Péter azt mondta neki: Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl, vesd be magad az ágyadat! És azonnal felkelt. 35A Liddában és Sáronban lakók mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. 36Joppéban pedig volt egy nőtanítvány – név szerint Tábita, amely azt jelenti: Dorkász, azaz zerge –, aki sok jót tett, és alamizsnát osztogatott. 37De éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt, majd miután megmosták, kiterítették a felső szobában. 38Mivel Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok, akik meghallották, hogy ott van Péter, elküldtek hozzá két férfit, és arra kérték, hogy késedelem nélkül jöjjön át hozzájuk. 39Péter felkelt, és velük ment. Ahogy odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és ingeket, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. 40Péter pedig mindenkit kiküldött, majd térdre esve imádkozott, és a holttest felé fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta a szemét, és Pétert meglátva felült. 41Ő pedig kezet nyújtva neki talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, és élve eléjük állította. 42Ennek egész Joppéban elterjedt a híre, és sokan hittek az Úrban. 43Ezután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.