1 Akkor a főpap megkérdezte: Valóban így van ez?

2 Ő pedig azt mondta: Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban letelepedett,

3 és azt mondta neki: Menj ki a te földedről és rokonságod közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked!

4 Akkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban, majd miután meghalt az atyja, Isten áthozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok.

5 Itt azonban nem adott neki még egy talpalatnyi örökséget sem, de azt ígérte, hogy majd neki adja azt birtokul és utódjának – holott nem volt neki gyermeke.

6 Úgy mondta Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, rabszolgává teszik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig.

7 De megítélem azt a népet, amelynek szolgálnak – azt mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és ezen a helyen szolgálnak nekem.

8 A körülmetélés szövetségét is nekik adta, és így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt nyolcadnapon, és Izsák Jákóbot és Jákób a tizenkét ősatyát.

9 Az ősatyák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,

10 és megszabadította minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki aztán kormányzóvá rendelte Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé.

11 Abban az időben éhínség és nagy nyomorúság következett egész Egyiptom és Kánaán földjére, és atyáink nem találtak élelmet.

12 Amikor pedig Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte a mi atyáinkat első útjukra,

13 majd a második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és a fáraó is megtudta József származását.

14 József pedig elküldött atyjáért, Jákóbért, és magához hívatta őt és a hetvenöt lélekből álló egész rokonságát.

15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, majd ő is meghalt, és a mi atyáink is,

16 és elvitették őket Sikembe, és abba a sírba helyezték őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vásárolt Emór fiaitól Sikemben.

17 Amikor pedig elérkezett az az idő, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, megerősödött és megsokasodott a nép Egyiptomban,

18 mígnem más király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

19 Ez álnokul bánt népünkkel, azzal nyomorgatta atyáinkat, hogy magzataikat kitétette, hogy ne maradjanak életben.

20 Akkor született Mózes, aki kedves volt Isten előtt. Őt három hónapig atyja házában nevelték,

21 majd amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és saját fiaként nevelte fel.

22 Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és hatalmas volt szóban és tettben.

23 Amikor pedig a negyvenedik évét betöltötte, feltámadt szívében, hogy meglátogatja atyjafiait, az Izráel fiait.

24 Amikor látta, hogy az egyikkel rosszul bánnak, védelmére kelt, és agyonütve az egyiptomit, bosszút állt azért, akit bántalmaztak.

25 Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik majd, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg.

26 Másnap éppen akkor jelent meg köztük, amikor összevesztek, és békességre intette őket, ezt mondva: Férfiak, atyafiak vagytok, miért bántjátok egymást?

27 De az, aki felebarátját bántalmazta, eltaszította őt, és azt mondta: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölöttünk?

28 Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?

29 Erre a beszédre aztán Mózes elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.

30 Negyven esztendő elteltével a Sínaihegy pusztájában csipkebokor tüzes lángjában egy angyal jelent meg neki.

31 Mózes pedig, amikor meglátta, elcsodálkozott a látáson, és amikor odament, hogy megnézze, az Úr hangja szólt hozzá:

32 Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes pedig megrémült, és nem mert odanézni.

33 Az Úr pedig azt mondta neki: Oldd le sarudat a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld.

34 Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és hallottam sóhajtozásukat, és azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.

35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondva: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.

36 Ő hozta ki őket, és tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.

37 Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, olyat, mint én vagyok.

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő igéket vett, hogy nekünk adja,

39 akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem elutasították, és szívükben Egyiptom felé fordultak,

40 és azt mondták Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kihozott Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt.

41 Borjút készítettek azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük alkotásában.

42 Isten pedig elfordult tőlük, és hagyta, hogy az ég csillagseregét imádják, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon hoztatok-e nekem véresáldozatokat és égőáldozatokat negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza?

43 Sőt inkább Molok sátrát hordoztátok, és a ti isteneteknek, Romfának csillagát, a kézzel csinált bálványképeket, hogy azokat imádjátok, ezért száműzlek titeket Babilonon túlra.

44 A bizonyság sátra a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy azt arra a mintára készítse, amelyet látott.

45 Ezt a mi atyáink át is vették, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig,

46 aki kegyelmet talált Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének,

47 mígnem Salamon épített neki házat.

48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, ahogy a próféta mondja:

49 A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya, milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy melyik lehet az én nyugalmam helye?

50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?

51 Keménnyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindenkor ellene szegültök a Szentléleknek, ugyanúgy, mint atyáitok!

52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, ti,

53 akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok, és mégsem tartottátok meg.

54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.

55 Ő pedig mivel Szentlélekkel teljes volt, az égre emelte a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állni,

56 és azt mondta: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát az Isten jobbja felől állni.

57 Erre hangosan felkiáltottak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak,

58 majd kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.

59 Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!

60 Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt.