1 Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,

2 akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból.

3 Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.

4 De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett.

5 Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók

6 és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja.

7 Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?

8 Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei!

9 Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg,

10 tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen.

11 Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett.

12 Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

13 Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak,

14 de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni.

15 Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak:

16 Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk.

17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében.

18 Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

19 Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg!

20 Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.

21 Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért,

22 hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt.

23 Miután elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.

24 Ahogy ezt meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Mindenható Urunk, te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van,

25 te mondtad a Szentlélek által a mi atyáinknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával: Miért dühöngenek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

27 Mert ebben a városban valóban összegyűlt Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,

28 hogy véghezvigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék.

29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!

30 Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!

31 Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették.

32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.

33 Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.

34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták

35 és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.

36 A ciprusi származású lévita József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek – amely azt jelenti: Vigasztalás fia –,

37 mivel volt földje, eladta, a pénzt elhozta, és letette az apostolok lábához.