Apostolok Cselekedetei 4

1Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok, 2akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból. 3Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt. 4De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett. 5Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók 6és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja. 7Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt? 8Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei! 9Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg, 10tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen. 11Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett. 12Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. 13Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni. 15Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak: 16Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk. 17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében. 18Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg! 20Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk. 21Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért, 22hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt. 23Miután elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Ahogy ezt meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Mindenható Urunk, te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, 25te mondtad a Szentlélek által a mi atyáinknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával: Miért dühöngenek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 26Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 27Mert ebben a városban valóban összegyűlt Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, 28hogy véghezvigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék. 29Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet! 30Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által! 31Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették. 32A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt. 33Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 34Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták 35és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint. 36A ciprusi származású lévita József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek – amely azt jelenti: Vigasztalás fia –, 37mivel volt földje, eladta, a pénzt elhozta, és letette az apostolok lábához.