Apostolok Cselekedetei 28

1Miután megmenekültünk, megtudtuk, hogy Máltának hívják azt a szigetet. 2A barbárok pedig nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és befogadtak mindnyájunkat a zuhogó eső és a hideg elől. 3Amikor pedig Pál felmarkolt egy nyaláb rőzsét, és a tűzre vetette, egy vipera a melegből kimászva a kezére ragadt. 4Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, akit nem hagyott élni az isteni igazságszolgáltatás, noha a tengerből megszabadult. 5Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem lett. 6Azok pedig azt várták, hogy megdagad, vagy nagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban sokáig vártak, és látták, hogy semmi baja nem lett, megváltoztatták véleményüket, és azt mondták, hogy isten. 7Annak a helynek a környékén volt a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a birtoka, aki befogadott és három napig nagyon emberségesen vendégül látott minket. 8Publiusz apja pedig történetesen magas lázzal vérhasban feküdt. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, kezét rátette, és meggyógyította. 9Miután ez megtörtént, mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá, és meggyógyultak. 10Ezért igen nagy megbecsülésben volt részünk, és amikor elhajóztunk, a szükséges dolgokkal elláttak bennünket. 11Három hónap múlva ugyanis elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amely a Dioszkurok jelvényét viselte. 12Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig. 13Onnan a partot körülhajózva eljutottunk Régiumba, majd egy nap múlva déli szél támadt, így másnap megérkeztünk Puteoliba. 14Itt testvérekre találtunk, akik kérték, hogy maradjunk náluk hét napig. Ezután mentünk Rómába. 15Az ottani testvérek pedig, amikor hallottak jövetelünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és a Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bizakodó lett. 16Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. 17Három nap múlva aztán magához hívatta Pál a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, azt mondta nekik: Atyámfiai, férfiak, jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként kiszolgáltattak a rómaiaknak. 18Ezek, miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel semmi halált érdemlő vétket nem találtak nálam. 19De mivel a zsidók tiltakoztak ez ellen, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, nem mintha népem ellen volna valami vádam. 20Ezért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok, mert Izráel reménységéért viselem ezt a láncot. 21Ők pedig azt mondták neki: Mi sem levelet nem kaptunk Júdeából, sem pedig atyánkfiai közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22Méltányosnak tartjuk, hogy tőled halljuk, miként gondolkodol, mert erről a felekezetről azt tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak. 23Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor többen eljöttek hozzá a szállására. Pál pedig bizonyságot tett nekik az Isten országáról, és Mózes törvénye és a próféták alapján reggeltől estig igyekezett meggyőzni őket Jézusról. 24Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek. 25Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszlottak, miután Pál még ezt mondta: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta: 26Menj el ehhez a néphez, és ezt mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok! 27Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28Vegyétek azért tudomásul, hogy Isten ezt az üdvösséget a pogányoknak küldi, és ők meg is hallgatják. 29Amikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, egymás között vitatkozva. 30Pál pedig két teljes esztendeig maradt saját bérelt szállásán, és mindenkit fogadott, aki felkereste. 31Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljesen bátran, minden akadályoztatás nélkül.