Apostolok Cselekedetei 24

1Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2Amikor előállították, Tertullusz vádolni kezdte: 3Nagyra becsült Félix, nagy békében van részünk, és helyes intézkedések történnek a nép javára előrelátásod folytán. Ezt minden tekintetben és mindenütt teljes hálával elismerjük. 4De hogy hosszú ideig fel ne tartsalak, kérlek, jóindulattal hallgass meg minket röviden. 5Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez az ember valóságos pestis, és lázadást szít a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a názáreti felekezet vezetője, 6aki a templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 7Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt kezünkből, 8és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Ha kihallgatod őt, magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk. 9A zsidók is csatlakoztak ehhez, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van. 10Pál, miután intett neki a helytartó, hogy szóljon, így válaszolt: Mivel tudom, hogy hosszú évek óta vagy e népnek a bírája, bátrabban védekezem a magam ügyében. 11Megtudhatod, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy feljöttem imádkozni Jeruzsálembe. 12De sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem, hogy valakivel is vitatkoztam volna, vagy hogy a sokaságot lázítottam volna. 13Nem is tudják bizonyítani azt, amivel most vádolnak. 14Azt azonban megvallom neked, hogy én a szerint az út szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva. 15Mert reménységem van Istenben, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak, amint ezt ők maguk is várják. 16Ezért magam is arra törekszem, hogy mindenkor feddhetetlen lelkiismeretem legyen Isten és az emberek előtt. 17Több esztendő elteltével pedig eljöttem, hogy az én népemnek adományokat hozzak, és áldozatot mutassak be. 18Ennek során néhány Ázsiából való zsidó rám talált a templomban a tisztulási fogadalom teljesítése közben, nem pedig csődületben és nem lázítás közben. 19Nekik kellett volna megjelenniük előtted és itt vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20Vagy ezek a vádlók maguk mondják meg, hogy találtak-e bennem valami vétket, amikor a nagytanács előtt álltam, 21hacsak nem azt az egy kijelentésemet, amelyet köztük állva kiáltottam: a halottak feltámadása miatt vádolnak engem a mai napon. 22Félix pedig, akinek elég pontos tudomása volt erről a tanításról, elnapolta ügyüket, és így szólt: Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. 23És megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őt őrizetben, de enyhébb fogságban, és senkit se tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon neki. 24Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt, maga elé hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztusban való hit felől. 25Amikor pedig igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve így szólt: Most menj el, de amikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki, ezért gyakran magához hívatta, és elbeszélgetett vele. 27Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix azonban, hogy kedvébe járjon a zsidóknak, Pált fogságban hagyta.