Apostolok Cselekedetei 22

1Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek. 2Amikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább megnyugodtak. Akkor így szólt: 3Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nőttem fel, Gamáliél lábainál, az atyák törvényének szigora szerint neveltek, és buzgó voltam az Isten iránt, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok. 4Ennek a tanításnak a követőit halálra üldöztem, megkötöztem és börtönbe juttattam férfiakat és nőket. 5Tanúm erre a főpap és a véneknek egész tanácsa, akiktől leveleket kaptam az atyafiakhoz, és Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket. 6Történt pedig, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban egyszerre csak nagy világosság sugárzott körül engem az égből. 7Földre estem, és egy hangot hallottam, amely azt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8Én pedig azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Ő pedig azt mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9Akik velem voltak, a világosságot ugyan látták, de nem hallották annak hangját, aki velem beszélt. 10Én pedig azt mondtam: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt válaszolta: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt, hogy megtedd. 11De mivel nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem levők kézen fogva vezettek, úgy mentem be Damaszkuszba. 12Egy bizonyos Anániás pedig, aki a törvény szerint élő kegyes férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, 13hozzám jött, és mellém állva azt mondta nekem: Atyámfia, Saul, láss újra! És én abban a pillanatban rátekintettem. 14Ő pedig azt mondta: Atyáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és hangját a saját szájából halljad. 15Mert tanúja leszel neki minden ember előtt azok felől, amiket láttál és hallottál. 16Most azért mit késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, és az Úr nevét segítségül hívva mosd le bűneidet. 17Történt pedig, hogy amikor Jeruzsálembe visszatértem, és imádkoztam a templomban, révületbe estem, 18és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló bizonyságtételedet! 19Én pedig azt mondtam: Uram, ők maguk tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem és zsinagógáról zsinagógára járva megvertem azokat, akik hittek benned. 20Amikor a te vértanúdnak, Istvánnak a vérét kiontották, én is ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak ruháját, akik őt megölték. 21Ő pedig azt mondta nekem: Eredj el, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé. 22Eddig a szóig hallgatták őt, de akkor kiabálni kezdtek: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen. 23Miközben kiabáltak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. 24Az ezredes pedig megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba, és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki, hogy megtudja, miért kiáltoztak úgy ellene. 25Amikor azonban szíjakkal lekötözték, azt mondta Pál az ott álló századosnak: Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni? 26Ahogy meghallotta ezt a százados, elment, és jelentette az ezredesnek: Vigyázz, mit teszel, mert ez az ember római! 27Hozzá ment azért az ezredes, és megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy? Ő pedig azt felelte: Az vagyok. 28Az ezredes akkor azt mondta: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én pedig beleszülettem. 29Vallatói akkor azonnal félrehúzódtak mellőle. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római az, akit megkötöztetett. 30Másnap pedig teljes bizonyossággal meg akarta tudni, hogy a zsidók mivel vádolják, ezért bilincseit feloldotta, és megparancsolta, hogy a főpapok és az egész nagytanács gyűljön össze, majd Pált levezette és eléjük állította.