Apostolok Cselekedetei 21

1Ahogy elváltunk tőlük, és kifutottunk a tengerre, egyenesen Kósz szigetére érkeztünk, másnap pedig Rodoszba és onnan Patarába. 2Amikor találtunk egy hajót, amely Föníciába ment, beszálltunk és elhajóztunk. 3Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíriába eveztünk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát. 4Ott maradtunk hét napig, miután megtaláltuk a tanítványokat, akik Pálnak azt mondták a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5Ott töltött napjaink elteltével, útnak indultunk, ők pedig mindnyájan kikísértek bennünket feleségestül, gyermekestül egészen a városon kívülre, és a tenger partján térdre esve imádkoztunk. 6Miután elbúcsúztunk egymástól, mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az övéikhez. 7Hajóutunk végeztével Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és náluk maradtunk egy napig. 8Másnap elindultunk, és Cézáreába érkeztünk, és betértünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. 9Neki négy hajadon lánya volt, akik prófétáltak. 10Mialatt több napig ott maradtunk, lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabosz. 11Amikor eljött hozzánk, levette Pál övét, és kezét-lábát megkötözte vele, majd azt mondta: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és a pogányok kezébe adják. 12Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13De Pál így felelt: Miért sírtok, és keserítitek a szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. 14Amikor nem hagyta magát lebeszélni, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata. 15E napok után pedig felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. 16Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg. 17Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak minket a testvérek. 18Másnap pedig Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a vének mindnyájan ott voltak. 19Köszöntötte őket, és részletesen elmondta, mit tett Isten a pogányok között a szolgálata által. 20Azok pedig ezt hallva dicsőítették Istent, és azt mondták neki: Látod, testvér, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzognak a törvényért! 21Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondva, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne tartsák meg a zsidó szokásokat. 22Mi hát a teendő? Mindenképpen meg fogják hallani, hogy idejöttél. 23Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van köztünk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24Vedd magad mellé őket, és tisztulj meg velük együtt, fizesd ki a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket, és így mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallott, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod. 25A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatot, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. 26Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le a tisztulás napjai, addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot. 27Amikor pedig a hét nap már a vége felé járt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, majd megragadták, 28és így kiáltoztak: Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és ezenfelül még görögöket is behozott a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet. 29Mert korábban az efezusi Trofimosszal látták a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba. 30Megmozdult azért az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azon nyomban bezárták. 31Amikor már azon voltak, hogy megölik, felment egy jelentés a sereg ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong; 32ő azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33Ahogy az ezredes odaért, elfogatta, és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, és tudakozódott, hogy ki ez az ember, és mit tett. 34De ki ezt, ki azt kiáltozta a sokaságban, és mivel a zajongás miatt nem tudott meg semmi bizonyosat, az ezredes megparancsolta, hogy vezessék a várba. 35Amikor a lépcsőkhöz jutott, az történt, hogy a katonáknak vinniük kellett Pált a tömeg erőszakossága miatt, 36mert a tömeg utánuk tódult, és azt kiáltozta: Végeztesd ki! 37Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, azt mondta az ezredesnek: Szabad valamit mondanom neked? Ő pedig azt kérdezte: Te tudsz görögül? 38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal korábban felkelést szított, és kivitte a pusztába azt a négyezer felfegyverzett férfit? 39Mire Pál így válaszolt: Én ugyan tarzuszi zsidó ember vagyok, Cilicia nevezetes városának polgára, de kérlek, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez. 40Amikor megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csendesség lett, héber nyelven szólította meg őket: