Apostolok Cselekedetei 19

1Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál bejárva a felsőbb tartományokat Efezusba érkezett. Amikor ott néhány tanítványra talált, 2azt kérdezte tőlük: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők pedig azt mondták neki: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek! 3Mire azt kérdezte: Akkor hát mire keresztelkedtetek meg? Ők pedig azt mondták: a János keresztségére. 4Pál pedig így folytatta: János a megtérés keresztségével keresztelt, azt mondva a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. 5Amikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. 6Amikor Pál rájuk tette kezét, a Szentlélek rájuk szállt, és nyelveken szóltak, és prófétáltak. 7Összesen mintegy tizenketten voltak ezek a férfiak. 8A zsinagógába is elment, és három hónapon át bátran szólt, vitatkozott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országára tartozó dolgokról. 9De amikor egyesek megkeményítették magukat, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt, otthagyta őket, és a tanítványokat is elkülönítette tőlük, és mindennap egy bizonyos Tirannosz iskolájában tanított. 10Ez két esztendeig tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, mind zsidók, mind görögök, meghallották az Úr igéjét. 11Isten rendkívüli csodákat tett Pál keze által. 12Annyira, hogy a testéről a kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, és a gonosz lelkek kimentek belőlük. 13Néhányan a kóborló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek voltak, és azt mondták: Esküvel kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál hirdet. 14Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. 15A gonosz lélek pedig így válaszolt: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? 16És az az ember, akiben a gonosz lélek volt, nekik esett, leteperte őket, és annyira erőt vett rajtuk, hogy meztelenül és megsebesülve szaladtak ki abból a házból. 17Ez pedig tudomására jutott minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, és félelem szállt mindnyájukra, és magasztalták az Úr Jézus nevét. 18És sokan a hívők közül eljöttek, megvallották és elmondták tetteiket. 19Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, könyveiket összehordták, és mindenki szeme láttára elégették. És összeszámlálták azoknak árát, és ötvenezer ezüstpénzre értékelték. 20Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és erősödött. 21Miután mindezek megtörténtek, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva Jeruzsálembe megy, és azt mondta: Ottlétem után Rómát is meg kell látnom. 22Macedóniába küldött kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt. 23Abban az időben pedig nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt. 24Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Artemisztemplomokat készített, nem csekély nyereséget biztosított a mesterembereknek. 25Ezeket összegyűjtötte a hasonló foglalkozásúakkal együtt, és azt mondta nekik: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jólétünk. 26És látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusnak, hanem majdnem egész Ázsiának sok népét áltatta és megtévesztette, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak. 27De nemcsak az a veszély fenyeget bennünket, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Artemisznek a templomát is semmibe veszik majd, és odalesz az ő nagysága, pedig őt egész Ázsia és az egész földkerekség tiszteli. 28Amikor ezeket hallották, megteltek haraggal, és kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29Az egész városban felfordulás támadt, megragadták a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Pál útitársai voltak, és egy akarattal a színházba rohantak. 30Pált pedig nem engedték a tanítványok, amikor a nép közé akart menni. 31És néhány ázsiai főtisztviselő, akik a barátai voltak, üzentek neki, és arra kérték, hogy ne menjen a színházba. 32Ott pedig ki egyet, ki mást kiáltozott, mert a népgyűlés összezavarodott, és a többség azt sem tudta, miért gyűltek össze. 33A zsidók Sándort tolták előre, ezért a tömeg figyelme őrá irányult. Sándor pedig kezével intett, és védekezni akart a nép előtt. 34De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és mintegy két órán át kiáltozták: Nagy az efezusi Artemisz! 35Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, azt mondta: Efezusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz szentélyének és az ő égből leszállt képének őrzője? 36Mivel tehát ennek senki nem mondhat ellent, szükséges, hogy lecsendesedjetek, és semmiféle meggondolatlanságot ne kövessetek el! 37Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és istennőnket sem káromolták. 38Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mesterembereknek valaki ellen panasza van, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, ám pereskedjenek egymással! 39Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panaszotok, a törvényes népgyűlésen elintézhetitek. 40Mert félő, hogy lázadással vádolnak minket a mai nap miatt, mert nincs semmi érvünk, amellyel megokolhatnánk ezt a csődületet. 41(40) Ezeket mondva feloszlatta a népgyűlést.