Apostolok Cselekedetei 16

1Így jutott el Pál Derbébe és Lisztrába. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és görög apának a fia, 2akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban levő testvérek. 3Ezt Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte, mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. 4Amikor végigjárták a városokat, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak. 5A gyülekezetek pedig naponként erősödtek a hitben, és gyarapodtak lélekszámban. 6Frígiát és Galácia tartományát járták be, mert a Szentlélek visszatartotta őket, hogy az igét Ázsiában hirdessék, 7így Mízia felé menve, Bitíniába próbáltak jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8Akkor Mízián át lementek Tróászba. 9Azon az éjjelen látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, és segíts nekünk! 10Ahogy a látomást látta, azonnal igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. 11Elhajózva Tróászból egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap Neápoliszba, 12onnan pedig Filippibe, amely római település, Macedónia e részének első városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot. 13És szombaton kimentünk a városkapun kívül egy folyó mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozni szoktak, leültünk, és beszélgettünk az összegyűlt asszonyokkal. 14Egy Lídia nevű, Thiatíra városbeli bíborárus asszony, aki félte az Istent, hallgatott ránk. Ennek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott. 15Amikor pedig a házanépével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt minket: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott! És unszolt minket. 16Történt pedig, hogy amikor imádkozásra mentünk, egy szolgálóleányka jött elénk, akiben jövendőmondás lelke volt, és aki urainak nagy hasznot hozott jövendőmondásával. 17Ez követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik nektek az üdvösség útját hirdetik. 18Ezt pedig több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulva azt mondta a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle. 19Annak urai pedig, amikor látták, hogy keresetük reménysége elveszett, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre, a hatóságok elé hurcolták őket. 20Odavitték őket a bírákhoz, és azt mondták: Ezek az emberek megháborítják a városunkat, zsidók lévén 21olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. 22És velük együtt a sokaság is ellenük fordult, a bírák pedig letépették ruháikat, és megvesszőztették őket. 23Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy szigorúan őrizze őket. 24Az pedig a parancsnak megfelelően a belső börtönbe zárta őket, és lábukat kalodába szorította. 25Éjféltájban pedig Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítette Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy megrendültek a börtön alapjai, és azonnal kinyílt minden ajtó, és a bilincsek mindenkiről leestek. 27A börtönőr pedig álmából fölriadva látta, hogy nyitva vannak a börtön ajtajai, kivonta kardját, és meg akarta ölni magát, mert azt gondolta, hogy megszöktek a foglyok. 28Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk! 29Az pedig világosságot kérve berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé, 30majd kihozta őket, és azt kérdezte: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? 31Azok pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! 32És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál voltak. 33Ő pedig magához vette őket az éjszakának abban az órájában, kimosta őket sebeikből, és azonnal megkeresztelkedett az övéivel együtt. 34És bevitte őket a házába, asztalt terített nekik, és egész házanépével együtt örvendezett, hogy Istenben való hitre jutott. 35Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a szolgákat ezzel az üzenettel: Bocsásd el azokat az embereket! 36A tömlöctartó pedig tudtára adta ezt az üzenetet Pálnak: A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket, most tehát távozhattok, menjetek el békességgel! 37Pál pedig azt mondta nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római polgárok vagyunk, és börtönbe vetettek, és most titokban akarnak bennünket kiküldeni? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket! 38A szolgák pedig elmondták a bíráknak ezeket a szavakat, azok pedig megijedtek, amikor meghallották, hogy rómaiak. 39Odamentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kikísérték őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. 40Ők pedig, ahogy kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és a testvéreket látva vigasztalták őket, majd eltávoztak.