Apostolok Cselekedetei 14

1Ikóniumban is együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidóknak és a görögöknek nagy sokasága hívő lett. 2Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felindították és haragra ingerelték a pogányok lelkét a testvérek ellen. 3Ennek ellenére hosszabb időt töltöttek ott, bátran szóltak az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek kezük által. 4A város népe meghasonlott, némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak. 5Amikor a pogányok a zsidók főembereivel együtt támadást indítottak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6és ők erről tudomást szereztek, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe és a környékére, 7és ott hirdették az evangéliumot. 8Lisztrában ott ült egy lábával tehetetlen ember, aki anyjának méhétől fogva sánta volt, és sohasem járt. 9Ez hallotta Pált beszélni, aki jól szemügyre vette, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, 10ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt. 11A sokaság pedig, amikor látta, amit Pál cselekedett, likaóniai nyelven így kiáltott: Az istenek jöttek le hozzánk emberi formában! 12És Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, minthogy ő volt a szóvivő. 13Zeusz papja pedig, akinek temploma a városuk előtt volt, felkoszorúzott bikákat hajtott a kapuhoz, és a sokasággal együtt áldozni akart. 14Amikor ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 15és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és éppen azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. 16Ő az elmúlt nemzedékekben hagyta a pogányokat mind a maguk útján járni, 17jóllehet nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, az égből esőt adott, termést hozó időket, és bőven megelégített eledellel és szívbéli örömmel. 18Ilyeneket mondva is csak nagy nehezen tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzanak nekik. 19Az Antiókhiából és Ikóniumból odajött zsidók azonban annyira felbujtották a sokaságot, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolva, hogy meghalt. 20De amikor körülvették őt a tanítványok, felkelt, bement a városba, és másnap Barnabással elment Derbébe. 21Miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába, 22erősítve a tanítványok lelkét, buzdítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell az Isten országába bemennünk. 23Miután pedig gyülekezetenként véneket választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. 24Majd Pizidián áthaladva Pamfiliába jutottak, 25és miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába, 26onnan pedig elhajóztak Antiókhiába, ahonnan az Isten kegyelmére bízva elindították őket arra a munkára, amelyet elvégeztek. 27Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. 28Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.