1 Az apostolok és a Júdeában levő testvérek is meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten beszédét.

2 Amikor felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók,

3 és ezt mondták neki: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

4 Péter pedig elkezdte sorban megmagyarázni nekik:

5 Én Joppé városában voltam, imádkoztam, és láttam elragadtatásban egy látomást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen hozzám jött.

6 Jobban szemügyre véve földi négylábú állatokat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.

7 Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!

8 Én azonban azt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

9 De másodszor is szólt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.

10 Ez pedig háromszor is megtörtént, és az egész újra felemelkedett az égbe.

11 És íme, azon nyomban három férfi érkezett a ház elé, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.

12 A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek velük minden kételkedés nélkül. Eljött pedig velem ez a hat testvér is, és bementünk annak az embernek a házába.

13 Ő elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak,

14 ő majd olyan igéket hirdet neked, amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.

15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is kezdetben.

16 Akkor eszembe jutott az Úr szava, aki azt mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.

17 Ha tehát az Isten nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent megakadályoznám?

18 Ezeknek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették Istent, ezt mondva: Eszerint hát Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre!

19 Azok tehát, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.

20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába érkeztek, a görögökkel is beszéltek, és hirdették nekik az Úr Jézust.

21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.

22 A jeruzsálemi gyülekezet fülébe is eljutott ennek a híre, és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig,

23 aki igen örvendezett, amikor eljutott oda, és látta az Isten kegyelmét, és arra biztatta őket, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.

24 Mert hittel és Szentlélekkel teljes, derék ember volt. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.

25 Barnabás Tarzuszba is elment, hogy felkeresse Sault,

26 és rátalálva magával vitte Antiókhiába. Így aztán egy teljes esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.

27 Ebben az időben lement néhány próféta Jeruzsálemből Antiókhiába.

28 Ezek egyike – név szerint Agabosz – előállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földön nagy éhínség lesz, amely be is következett Klaudiusz idejében.

29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.

30 Ezt meg is tették, és Barnabás és Saul által eljuttatták a vénekhez.