Ámós próféta könyve 6

1Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legelső nép előkelőinek, akikhez hódolva jön Izráel háza! 2Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét, onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, azután ereszkedjetek le a filiszteusok Gátjába! Vajon jobbak vagytok-e, mint ezek az országok, és vajon nagyobb-e az ő határuk a ti határotoknál? 3Ti távolinak gondoljátok a veszedelem napját, és közel hozzátok az erőszak trónját. 4Elefántcsont ágyakon hevernek, elnyújtózkodnak pamlagukon, a nyáj legjavából lakmároznak és a hizlalt borjakból. 5Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. 6Serlegekből isszák a bort, színolajjal kenegetik magukat, de nem bánkódnak József romlásán. 7Ezért most a száműzöttek élén viszik el őket, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. 8Önmagára esküdött az én Istenem, az ÚR. Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, és gyűlölöm palotáit, ezért prédára vetem a várost mindenestül. 9És ha tíz ember marad is meg egy házban, még azok is meghalnak. 10És amikor fölemeli valakinek a holttestét a rokona és eltemetője, hogy kivigye a házból, akkor azt kérdezi attól, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az pedig azt mondja: „Nincs”, és még ezt is: „Csitt! Nem szabad említeni az ÚR nevét!”. 11Mert íme, parancsol az ÚR, és összetöri a nagy házat hasadozásokkal és a kicsiny házat repedezésekkel. 12Vajon futhatnak-e sziklán a lovak? Fölszánthatja-e azt valaki ökrökkel? Ti viszont méreggé tettétek a törvényt, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé! 13Örültök a hiábavaló dolgoknak, és azt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztük-e meg magunknak Karnaimot? 14Íme, bizony népet indítok ellened, Izráel háza – ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene –, és az sanyargat titeket a hamáti úttól az Arába patakjáig.