Zsoltárok könyve 92

1Zsoltár, ének szombat napra. 2Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! 3Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. 4Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. 5Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. 6Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! 7A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: 8Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők; 9Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! 10Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők! 11De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. 12És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. 13Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. 14Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. 15Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; 16Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!