Zsoltárok könyve 9

1Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. 2Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. 3Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 4Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; 5Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. 6Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 7Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 8Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. 9És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. 10És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. 11Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. 12Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. 13Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. 14Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 15Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. 16Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. 17Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. 19Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. 20Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! 21Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.