1 Ének; Aszáf zsoltára.

2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

9 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

11 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

12 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

14 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

15 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

16 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

19 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.